Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

8. Az eredetre vonatkozó történeti bizonyítékok

Sokkal több határozottsággal beszélhetünk a későbbi telepesek eredetéről, akiknek a nyelvjárását a mai nyelvjárásból ki lehet elemezni, és egyes hangelemekből, alakokból és szókból azok eredetét hozzávetőleg meg lehet állapítani. Ezek a nyelvi elemek elvezetnek bennünket a Középrajna vidékére, közel ahhoz a területhez, ahonnan az erdélyi szászok egy része jött. Amíg azonban az erdélyi szászok ősi hazája a Hunsrück hegységtől északra fekvő Mosel völgy, addig a délszepesi németeké inkább a Hunsrücktől délre fekvő Nahevölgy és környéke. Kétségtelen, hogy a gründler és az erdélyi (főleg északerdélyi) szász nyj.-oknak van sok közös eleme, amelyek természetesen csak közös, nyugatnémet forrásból származhatnak. Ez a nyelvtörténeti és nyelvföldrajzi megállapítás elég biztos támpontnak ígérkezik a településtörténetkutatás számára. Még több és még határozottabb támpontot nyújtanak azonban azok a nyelvtörténeti és nyelvföldrajzi eredmények, amelyek a gr. és a d. nép bajor és keletkozépnémet-érchegységi eredetére utalnak. Sikerült olyan nyelvtörténeti adatokra mutatni, amelyek kétségtelenné teszik, hogy a délszepesi német nép egy része bajor eredetű, mert azok a nyelvi jelenségek csak a bajor nyelv jellemző vonásai és csak bajor eredetű nyelvjárásokban találhatók. Tekintettel arra, hogy itt bányásznépről van szó, az ősi hazát olyan bajor nyelvterületen kell keresnünk, ahol a középkorban bányásznép lakott. Ez pedig elsősorban Steierország és környéke. A nyelvi jelenségeknek egy harmadik csoportja pedig szintén egy bányavidékre visz el, az Érchegység nyugati részébe. Fejtegetéseink végére értünk. Célunk volt, hogy a nyelvtörténet és a nyelvföldrajz segítségével próbáljunk rávilágítani a délszepesi és dobsinai német nép eredetére, hogy a hiányzó településtörténeti feljegyzések pótlásául útmutatást adjunk a településtörténetkutatás