Dr. Lux Gyula: Nyelvi adatok a délszepesi és dobsinai német nép településtörténetéhez (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 32., Rudabánya, 2004)

8. Az eredetre vonatkozó történeti bizonyítékok

11. században szerepelnek Magyarországon,

184 akik minden valószínűség szerint közvetlenül jöttek be hazánkba azon a nagy kereskedelmi és közlekedési úton, amely az egész középkoron át Közép- és Délnémetországból Magyarországba vezetett. Az egyik Belgiumból és Franciaország északi részéből indult el, elvonult a Német Középhegység alján és pedig Aachen-KölnSoest-Paderborn-Goslar-Merseburg-on át, ott. elágazott, s egyik Wurzen-Strehla-Königsbrück-Bauten-Görlitz városokon át az Odera mentén délnek fordult s a Jablunkai szoroson át a Vág völgyébe jutott, a másik Merseburgtól délnek fordult és Naumburg-Zeitz-Altenburg-Chemnitz-Zschopau-Zöblitz-Görkau-Prága várososokon át a Szudéta hegységen keresztül vezetett a Jablunkai szoros felé.

165 A szepesi és erdélyi és más magyarországi vallón telepekről igen meggyőző adatokat szolgáltat Auner.

186 A szepesi Wallendorf, Waldorf

167 és a két erdélyi Wallendorf, Waldorf,

168 amelyek villa Latina néven szerepelnek a középkorban, arról tesznek bizonyságot, hogy valiónok, tehát franciák telepedtek meg a Szepességen és Erdélyben, akiket az akkori nyelvhasználat latinoknak, magyarul pedig „olaszoknak" nevezett, amint azt Karácsonyi János

189 és A u n er

170 kimutatták. Valószínű, hogy a felvidéki Oláhpatak és más oláh-kezdetű helységünk eredete is ilyen „olasz" 104 Auner, i. m. 34. 1. 165 Prutz, Kaiser Friedrich I. Danzig 1871. I. k. 36. 1. — P. Se y de I, Westsachsen eine rheinfränkiscbe Kolonie. Limbach 1922. 4. 1. és Tschoppe und Steusel, Urkundensammlung zur Gesch. d. Ursprungs d. Städte in Schlesien. Hamburg 1832, 141—43. 1. 109 i. m. 34—36 11. 167 Szepesolaszi, Fejér, C. D. X/4, 287, 168 Kisch, Archiv f. sbb. Ldkde. 33, 241 és 34, 139. és Urkundenbuch I, 54 és III. 165. 169 Magyar Nyelv II, 274 170 i. m. 35. 1.