Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Aranymosás az ókorban

deszkán. A műveletet többször megismételték, majd szivaccsal óvatosan felszedték a felesleges földszerű anyagot, az így szabaddá vált fémszemcséket pedig összegyűjtötték. Kisázsia nyugati végében, Lydiában, a Tmolosz hegység aranyérc-teléreiből a Paktolosz folyóba mosódott le az arany, amelyből ősidők óta kimosták. Ez volt az alapja Lydia mesés aranygazdagságának. A Paktolosz mosott aranya ezüstöt is tartalmazott, ezért a színe világossárga volt, amiről a görögök a folyót Elektronnak {Napfény folyónak) vagy Leikochriszosznak {Fehérarany folyónak) is nevezték. Azóta is elektronnak mondjuk a fehéraranyat, mely körülbelül % rész aranyból és VA rész ezüstből tevődik össze. Ilyen elektronban gazdag vidék volt még Erdély és az ázsiai Baktria. H. Quiring szerint a Balkán-félszigeten már az ókorban mostak aranyat a Thrák-tengerbe ömlő Sztrimónból, Ardából, Maricából és NésztoszbóX, továbbá a Szávába ömlő Vrbasból, Bosnából és Drinából, valamit az Al-Dunába torkolló Pékből és Timokból. Stahl közlésére hivatkozva emeli ki Quiring a Kaukázus aranytartalmú folyóit: északon a Tereket és mellékvízeit, délen pedig a Kúrát és a Tbiliszitől északkeletre eső Opro és Salasani folyókat. A Kaukázus aranyban való gazdagságának már az ókorban nagy híre ment. Az arany gyapjúról szóló mondakompozíció a görög mitológiában jelentős helyet foglal el. Ebből az Argonauták hadjáratát kell kiemelnünk, melynek reális magvára már Sztrabón helyesen rávilágított, amikor megmagyarázta, hogy Iaszon vezetésével az Argo nevű hajón útra kelt harcosok azért mentek a Fekete-tenger keleti partvidékére, hogy megkeressék a kolkhiszi Phaszisz folyó hordalékanyagát, amit a bennszülött lakosság a folyó medrébe fektetett gyapjas bőrökkel fogott fel. A mitológiatörténészek általában nem fogadják el Sztrabón állítását, mi azonban annál inkább. A hadjáratról szóló történet a korai görög gyarmatosító vállalkozások egyik emléke, amelynek során a Feketetenger mellékének távoli részébe jutott el az Argo legénysége partközeli hajózással. Kolkhisznak nevezték azt a vidéket, mely a Kaukázustól délnyugatra terül el a Phaszisz (ma Rioni) folyó kör-