Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Függelék

kavics- avagy murvaréteg, ott hol alatta lévő őssziklákkal érintkezik, az aranyhomok főfő rejtezője. Ezen eszméből úgy látszik indul ki Marschan, kinek ösztönzésére tavaly egy új társulat alakult Fehértemplomban. Már maga a kísérlet is sok időt, fáradságot és pénzt veend igénybe, mert a folyamágy szélességénél, az azt határoló hegyvonal gyönge lejtősségénél fogva, a legalsóbb murvaréteg igen igen alant fekhet, és az odáig lemélyesztendő aknákban gyűlő vizek kiszorítása tán éppen csak gőzerővel volna véghez vihető. Niuny Fridolin Delejtü (Temesvár), 2. évf. 1859. 38. sz. (szeptember 20.) 299-300. old. 2. Aranymosók Komárommegyében Azon meglepő képekhez, melyek a Dunán utazó idegen figyelmét hazánkban magukra vonják, tartoznak kétségkívül a komáromi aranymosók is. Utazási könyvekben ugyan sokat olvashatni a guineai, aboméji és dahoméji szerecsenekről, meg perui és kaliforniai kalandorokról, sőt erdélyi oláhokról is, kik a folyók homokjából aranyat mosnak ki s az így nyert arany porszemeket toll szárába gyűjtve váltják be aztán készpénzért; de a magyarországi aranymosókról még hazánkfiai is keveset hallottak. A Dunából való aranymosás egészben véve ugyan nem nagyfontosságú, de egyes személyekre nézve mégis sokszor hasznos. A csicsói, nagy- és kis-keszi, s az érsek- és nagyiéli szegény nép nemcsak a komáromi sziget mellékén, hanem a Dunának nagy leapadása alkalmával - kivált ősszel, - midőn már más munkát nem kapnak az egész Duna mentében, - a némái szigettől kezdve - aranyat szoktak mosni s azelőtt egy-egynek kereste ráment naponként egy ezüst húszasra; hanem az aranymosást mindamellett nehezebb munkának tartják az aratás- és kaszálásnál. Az arany mosás körüli