Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Bevezetés

voltak utalva. Kőeszközeihez a megfelelő nyersanyagot a patakok és a folyók hordalékából gyűjtötte, válogatta össze. Ennek során elkerülhetetlenül megismerkedett azokkal a torlatokkal, zátonyokkal, ahol az arany feldúsult. Eleinte nyilván a kisebb-nagyobb rögöcskéket vette észre, melyek azonmód, nyers állapotukban tökéletesen alkalmasak hidegen is a nyújtásra, kalapálásra, egyszóval az alakításra. Ez az aranynak egy másik jó tulajdonsága. A finom aranyszemcsék kinyerését végül is a folyótól leshette el az őskori ember: néhány különlegesen alkalmas helyen rendkívüli aranyfeldúsulás történt, amit már szabad szemmel is észrevett. Ilyen esetben az aranyat mosással lehet a fövényből kinyerni, ezt a „bányászati" tevékenységet ezért aranymosásnak nevezzük. Akik ezt a foglalatosságot űzik, azok az aranymosók, vagy ahogy a Duna szigetközi és csallóközi szakaszán a nép évszázadok óta mondja: az arany ászok. Ezek az aranymosók az őskortól a jelenkorig apáról fiúra örökölve a nagy ismeretanyagot, nyilvántartottak minden szigetet, zátonyt és feldúsulásra alkalmas kanyarulatot, s szorgos munkájukkal napjainkra lényegében kimerítették a folyó aranytartalékait. A mesterség hajdani elterjedtségét bizonyítja a számos helynév, mely korabeli okiratokban, térképeken és az élő emlékezetben máig fennmaradt: Aranyossziget, Aranyosi dűlő, Aranyosi lápos, Aranyos község, folyó, telep vagy aranyászhely. Az aranymosás történetének szakirodalma ugyan nagy, de az adatok mégis aránylag csekélyek. Hasonló a helyzet a művelet technológiájának esetében is. Földünk szinte minden táján ismert az aranymosás, de csak néhány helyen van évezredes múltja, másutt legfeljebb csak néhány évszázada űzik ezt a különleges, sokak szemében romantikus foglalkozást. Elöljáróban meg kell mondanom, hogy sem a történeti, sem a technológiai részben nem foglalkozunk a Föld távoli részeinek aranymosásával, bármilyen érdekes és csábító lenne az alaszkai Klondike és Yukon folyók mentén a 19. század végén kirobbant „aranylázról", vagy a hasonló kaliforniai, ausztráliai és afrikai jelenségekről írni. De helyszűke miatt még a szibériai és a mandzsúriai folyók egykori aranymosásáról sem tudunk megemlékezni, noha ez a világ aranytermelésé-