Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Az aranymosást követő kémiai feltárás módszerei

higanyt újra fel kell majd használni. A préselés után kiveszik a foncsorgolyót, mely már aránylag kemény, de még mindig nem sárga. Az aranyásznak a továbbiakban el kell távolítania a foncsorból a még benne maradt kevés higanyt is. Ezt fizikai úton már nem tudja elvégezni, ezért most a tűzi eljárás következik. Tüzet rak a szabadban, kinn az udvaron olyan fából, melynek nagy hője van, és gyorsan képez parazsat. Hosszú nyelű, köpűs végű, félgömb alakú vaskanálba, az úgynevezett égetőkanálba helyezi a foncsorgolyót, és a tűz, illetve a parázs fölé tartja. A kanálnak nem csak azért hosszú a nyele, mert a hőtől óvakodni kell, hanem azért, hogy az aranyász ne lélegezze be a hevítés során eltávozó, mérgező higanygőzöket. Igazi aranyász tűzhelynél, bent a lakásban sohasem végzi ezt a munkát, mert ott különösen káros hatása van a módszernek. A hevítést nem szabad hirtelen végrehajtani, mert a nagy hő következtében robbanásszerűen felszabaduló higanygőzök szétvetik az aranyat. Fokozatos lassú hevítés mellett lassan sárgulni kezd az arany, és hamarosan elnyeri az úgynevezett aranysárga, élénk színét. Az égetés akkor tökéletes, ha minden szem higanyt kiűztek belőle, de vigyázni kell, nehogy túlhevítés történjék, mert ebben az esetben sötétebb színű lesz az arany, ami csökkenti az értékét. Az égetés befejezése után az aranyász első dolga volt megmérni a kis aranycipó súlyát. Minden valamire való aranymosónak saját készítésű mérlege, súlysorozata volt. A mosonmagyaróvári Hansági Múzeum számára 1957-ben Lipóton gyűjtöttem és vásároltam egy kis felszerelést, melyben az égetéshez, a foncsorozáshoz egy kis „laboratórium" volt együtt. Faládikában tárolták a kétkarú „patikamérleget", az ólom súly sorozatot, a higanyt, a tollcsévéket és a kis cseréptálkát. Ehhez hasonló, de egyszerűbb volt a győri Xántus János Múzeum részére általam vásárolt felszerelés, melyre Ácson bukkantam. Az amalgámozás útján nyert aranyat régen hivatalosan Pozsonyban, Győrött és Komáromban váltották be, de a legtöbb nemesfém a „feketekereskedelem" útvesztőiben ékszerészek és vi-