Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)
Az aranymosást követő kémiai feltárás módszerei
Rütimeyer közli Balthasar 1786-ban megjelent munkájára hivatkozva, hogy Svájcban, Luzern vidékén a mosott aranyporhoz higanyt öntenek, mely az aranyat magába veszi, ezután egy bőrön át kipréseli az amalgámból a higanyt, s így kapják meg az aranyat. A 19-20. század fordulóján a Rajna menti aranymosó eljárásnál így történt az amalgámozás: egy cseréptálba tették az aranyhomokot, és higanyt adnak hozzá, majd addig rázogatják, míg a higany az aranyat mind magába nem szedi: utána az amalgámból lenvásznon át kipréselik a higanyt, majd az aranyat kanálba helyezve faszéntűz fölött hevítik. A magyarországi aranymosással kapcsolatos amalgámozásról 1809-ben Gergelyfß András a következőket írja: „A ' kimosott aranyos föveny közi egy két lot [lat] kénesőt töltvén, hosszason keverik, és dörzsölik, azután vízzel a fövenyt elmosattyák, és a fenéken maradott kénesőt irhán által fatsarják, mellyen az arany által nem megy, ebből tehát a' még benne lévő kénesőt tűzzel kiűzik, hogy legtiszttább aranyat kaphassanak " A Dráva és a Mura melléki arany ászok amalgámozási módszerét 1895-ben Gönczi Ferenc jegyezte fel: „Az aranyport kis gömbölyű, legtöbbször mogyoró nagyságú golyócskákban olvasztják össze. E végből a kimosott aranyport egy tálba helyezik és közéje higanyt kevernek; a keveréket azután ruhadarabba teszik s abból a higanyt kicsavarják. A bennmaradt aranypor összeálló gömbalakot képez, melyet ruhából kivéve, kezükkel szilárdabbá gömbölyítenek. Hátra van még az összeforrasztás. Ez úgy megy végbe, hogy a gömbbé alakított aranyat tiszta téglára helyezik s parázzsal körülrakják. A parázstól az arany átmelegszik, meglágyul s ekkor tömör golyócskává gyúrják. Az aranygömböcskéket a nagykanizsai kir. Adóhivatalban váltják be. "
