Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)
Az aranymosást követő kémiai feltárás módszerei
Az aranymosást követő kémiai feltárás módszerei Eddig a fizikai kiválasztás módszereivel foglalkoztunk, ismertettük azokat az eljárásokat, amelyekkel az aranyat a meddő fövénytől elválasztották. De bármennyire tökéletes, kifinomult technikája alakult ki ezeknek, mégis alkalmatlanak voltak arra, hogy velük tiszta fémet nyerhessenek. Ehhez kémiai módszerekhez kellett folyamodni. A történeti előzmények azt mutatják, hogy a legelterjedtebb a higannyal való amalgámozás, a foncsorozás volt, noha más metódusokat is alkalmaztak. Az aranymosók is az amalgámozást használták, ezért e módszernek a történetét tekintjük át. Az amalgámozás, foncsorozás vagy foncsorítás lényege, hogy a koncentrált aranyhomokból a fémszemeket higannyal ki lehet vonni. A higany magába szedi az aranyat, így elválasztja a meddő homoktól. Az arany ugyanis a higanyban oldódik, vele amalgámot, foncsort alkot. Ez sűrű, pépszerű, nyers tészta keménységű fém, mely önmagában nem használható fel, ezért a higanyt és az aranyat el kell választani egymástól. Az eljárás két folyamatban történik: először fizikai úton csökkentik az amalgám higanytartalmát, utána pedig tűz segítségével megszabadítják az aranyat a maradék higanytól. Nem tartozik a higanyos eljáráshoz, csupán megemlítjük az egyik érdekes műveletet, melyet az ókori Egyiptom területén alkalmaztak az arany finomítására. Diodorus jegyezte fel, hogy az aranybányából kikerült ércből kimosott dúsított aranyport szakmunkások mérték és súly szerint összegyűjtve cserépedényekbe tették, majd a mennyiség arányában ólomrögöt, sót, egy kevés ónt és árpakorpát szórtak hozzá. Az edényt jól illeszkedő fedéllel lezárták, és agyaggal gondosan körültapasztották. Öt nap és öt éjjel szünet nélkül egyforma hőmérsékleten kemencében hevítették, utána hagyták kihűlni. A
