Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)
Állami kutatások és aranymosási kísérletek a Szigetközben és a Lovadi réten - Az Ács melletti Lovadi réten végzett kísérletek - Az Ásvány környéki kísérletek
az aranyászok aranyat mosni. Az itteni kis volumenű kísérletek nem adhattak valós képet a helyzetről. Pantó említi, hogy Tótszerdahelynél is folyt abban az időben aranymosás. A Duna, a Dráva és a Mura homokjának összetételét, ásványi elegyrészeinek vizsgálatát Papp Ferenc végezte el a Pantó-féle minták alapján. Eredményei a következők voltak: 1. A Duna homokjában: kvarc, cirkon, gránát, olivin (kevés), amfibol, magnetit, pirit, rutil. 2. A Mura homokjában: kvarc, olivin, gránát, rutil, magnetit, barna és zöld amfibol, turmalin. 3. A Dráva homokjában: kvarc, olivin, barna amfibol, cirkon, magnetit, hematit, rutil, korund. Az említett három folyó aranypikkelyeinek a felülete nem sima, hanem tele van háromszög- és négyzet alakú idomokkal. Ezt azzal magyarázza, hogy a folyóban természetes égetési-maratási folyamat ment végbe: a pirit elbomlásából származó H 2 S0 4 támadta meg az aranyszemek felületét. A vizsgálat szerint a Duna aranypikkelykéinek felülete egyszínű, míg a Dráváé és a Muráé sötétebb és világosabb foltokkal tarkított. Az Ásványnál vett Duna-pikkely méret-adatai: 0,17x0,21 mm, vastagsága 0,018 mm, illetve 0,23x0,23 mm, vastagsága 0,013 mm. A Tótszerdahelynél vett Mura-pikkely: 0,023x0,23 mm, vastagsága 0,013 mm, illetve 0,049x0,34 mm, vastagsága 0,013 mm. A Barcsnál vett Dráva-pikkely: 0,27x0,25 mm, vastagsága 0,019 mm, illetve 0,49x0,34 mm, vastagsága 0,035 mm. Pantó szerint az aranyszemek a görgetés közben összetöredezett kavicsanyagból váltak szabaddá a folyóban. Az aranymosó-asztalokra vonatkozóan Finkey József kísérletei azt mutatták, hogy az ásványi asztalokon posztóborítással az arany 94-95 %-a, plüssborítással 97-98 %-a vonható ki. Az asztal legcélszerűbb lejtőszöge az előbbinél 11, az utóbbinál 13°.
