Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Az arany mosás technikája - Csallóközi aranymosó-felszerelés a 20. század első harmadában - A szigetközi aranyász technikája és felszerelése

A lésza napsütésben árnyékot is adott, hideg szélben védelmet is nyújtott, sürgős éjjeli munkáknál (ha áradás közeledett, és félő volt, hogy elönti az aranyban gazdag zátonyt) pedig olaj mécsest akasztottak rá, s annak a fényénél dolgoztak. Általában félnapig végezték ezt a munkafázist, utána abbahagyták, és következett a posztók óvatos leemelése. A posztók lemosása. A széleinél körben felemelt posztókat vízzel teli sajtárba, csöbörbe mosták bele úgy, hogy két sarkát megfogva többszörösen beleöblögették, föl- és leemelgették, hogy minden homok és aranyszem lemosódjék a sajtár vizébe. (5. ábra.) Utána a posztókat újra felterítették a mosópadra, és folytatták a már ismertetett tevékenységet. 5. ábra Szérkézés. A sajtárba összegyűjtött, aranyban gazdag homokról leöntötték a vizet, és a homokot átöntötték a lapos ladik alakú szérkébe, melyet nagyon találóan választónak is neveztek. Ezzel a szerszámmal a fizikai szétválasztás legfinomabb műveletét lehetett elvégezni. Az aranyász egyik kezével a szérke fogantyús részét tartotta, míg a másikkal tiszta vizet mert, vagy az eszköz vé-