Münnich Adolf: A felső-magyarországi bányapolgárság története (1895) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 30., Rudabánya, 2003)

Kevés volt az olvasztó huta ; csak gazdag b.-polgárok építhettek maguknak ilyent, gyakran a szegényebbek megkárosítása árán, kik a szenvedett sérelmek orvoslását keresik. Négy hutában olvasztottak, az ellenőrzés meg volt engedve; az ellenőröket a bányapolgároktiak kellett fizetniök. 1832. A fizetés miatt egyenetlenség támadt a bányapolgárok között és 1783-ban egy rendelet érkezett le, mely a szövetségnek szervezetét hátrányosnak jelenti ki. Az 1817-ik évben egy kiadott rendelet szerint csak i2°/

0-os érczeket váltottak be ; ennek következtében 2000-nél több bányamunkást bocsátottak el és a bányamivelés szünetelt. 1827-ben a bányapolgárság két képviselőt küldött az országos küldöttségbe. 1829-ben a küldöttség jelentését kellett volna tudomásul venni, a gyűlés megtartását azonban nem engedték meg stb. Egy 1832. évi aug. hó 10-én kibocsátott főbányahivatali rendelet szerint a fakóérczek beváltása az összes, a szomolnoki kamarai uradalom határain kivül fekvő bányákra nézve teljesen megszűnik. Felkérik a képviselőt, hogy mielőbb köz- 1832 gyűlést hívjon egybe, melynek feladatát a sé- Vá

'

a

g

s

y

%^

s

ányi relmek orvoslása képezné; addig is a beváltás 77/9, 7532. a magán hutákban eszközöltessék, minthogy csak 2442 mázsa érez van készletben. Ha azonban a három magánhuta nem lenne képes az összes bányapolgársági érczeket megolvasztani, ugy ennek eszközlésére más utat-módot kell keresni. — Saltzer János indítványozza, hogy a magán hutákat bányapolgársági pénzzel se-