Münnich Adolf: A felső-magyarországi bányapolgárság története (1895) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 30., Rudabánya, 2003)
a képviselőnek adják meg a számadások alóli felmentést és a pénztári maradványt, mely 434 frt 42 krt tesz ki, irják az uj számlára. — Kgy 1823. jwlïus 24-ki főbányahivatali leirat 1823. betiltja a részleges gyűlések megtartását, különösen akkor, lia azokat a bányabiróság közbenjárása nélkül akarnák megtartani. Miután a tönk szélére jutott bányászat körül előforduló nehézségeket több részleges és helyi összejövetelnél, melyeket az egyes bányavárosok tartottak, részletesen tárgyalták és azok felett tanácskoztak, a bányapolgársági kiküldött képviselők összegyűltek 1827. nov * 1827. 26—27-én Szomolnokon; ennek az összejövetelnek elnöke volt Serényi gróf főfelügyelő; jelen voltak: id. Probstner András, mint a bányapolgárság legöregebbje, 19 bányatelep képviselői, gróf Andrássy György és sok bányapolgár. Gerhard kép- Az elnöklő gróf megnyitja a gyűlést, felviselö meghal. a bányapolgárság javult helyzetét, érdemeket szerzett képviselőjének váratlan elhalálozását, felszólitja a jelenlevőket, hogy uj képviselőt válaszszanak és hangsúlyozza, hogy mennyire szükséges az összes bányapolgársági alapszabályokból egy kivonatot készíteni. Az elnök beszédjére Trangons főjegyző válaszol, köszönetet mond a főbányahivatalnak szives közbenjárásáért, melynek a rézárának felemelését, az olvasztási költségek és a lőpor árának leszállítását köszönhetik, de egyszersmind feltünteti a bányapolgárságnak még mindig nyomasztó helyzetét és viszonyait — az elhunyt képviselőnek érdemeiről meleg szavakban emlékezik meg és leteszi hivatalát.
