Münnich Adolf: A felső-magyarországi bányapolgárság története (1895) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 30., Rudabánya, 2003)

182

1 szept. 24-én megengedi, hogy a kincstárnál ellenkémlék tartassanak. 1823 május 13-Än hivatalos felszólításra tartanak gyűlést, melyen az egész főbányahivatal jelen volt és melyen Serényi gróf elnökölt. A pénztári kimutatás szerint volt: Készpénzbeli pénztári maradék 1895 frt 3

8

l

/

2 kr. p. p. H5 » 3°

3/

4 » b. ért. Activ-tartozások 1160 „ — „ p. p. 21986 „ 30 „ b. ért. A kéinlekrajczár 20-ról 24 krra emeltetik; a képviselőnek fizetése ezentúl tiszteletdíj gyanánt szerepeljen. Bányák, melyek a pénzt bányamivelésre fordítják, háromszoros biztosíték mellett — gegen Pupillarsicherheit — kölcsönt kaphatnak. — A jövedéki beiratási illetéket 400 írtban állapítják meg. Egyezségekre vonatkozólag, melyek mellett gyakran visszaélések történnek, egy választmány tegyen javaslatokat. Gerhard T., kit ismét egyhangúlag képviselőnak választanak, kijelenti, hogy ezt a tisztséget a bányapolgároknak kérésére elfogadja ugyan, — de csak egy évre. Keczkés Pált felszólitják, hogy hagyjon fel a bányamiveléssel és ne fogadjon el igazgatói hivatalt. — Több folyó ügy elintézést nyer. Mudrony, Saltzer és Breuer kiküldöttek, felülvizsgálván a bányapolgársági számadásokat, jelentik, hogy a képviselő koronázási — insurrectionális — és üzleti költségek fejében kiadott 22941 frt 46 krt, indítványozzák, hogy