Münnich Adolf: A felső-magyarországi bányapolgárság története (1895) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 30., Rudabánya, 2003)

A vörösréz ára mázsánként 30 Rfrtban állapíttassák meg és ugyanazon az áron fizetessék meg a már beváltott vörösréz is ; a fizetés pedig minden hónapban eszközöltessék. Engedtessék meg egy ellenőrző-kémlelő állás szervezése és a lőpornak magas ára szállíttassák le stb. Egyszersmind kinyilatkoztatták az összegyűlt bányapolgárok, hogy ezen kedvezmények nélkül nem képesek továbbra is bányáikat mívelni. Erre a fő-felügyelő kijelentette, hogy ezúttal propria auctoritate semmit sem tehet az ügy érdekében. A bányapolgárok egyenként és összesen csak üres szavakkal és sok hiú Ígérettel tartatva végre elhagyták a gyűlést és november 14-én Remetén folytatólagos tanácskozást tartottak, melyen következő határozatok hozattak. «A bányapolgárok kérvénye mindenek előtt báró Fischernek, mint ezen korület administratorának Írásban és küldöttségileg nyújtassák át. E czélból kiküldettek Rhael Antal és Herrmann Samu. — A magas bányahatósághoz kiküldettek Rhael és Karner M. ; a vörösréz tartassék vissza és egy kémlelő alkalmaztassák évenkénti 400 Rfrt fizetéssel. Minden beváltott mázsa réz után két garas levonatassék. Az érczkémlelő járandóságát minden bányatársulat köteles lesz a numero administrationis Centenariorum O Főtisztelendőségének, a remetei plebano districtusque Decano, szabadkozás nélkül negyedévenként kezeihez juttatni. «O Excellenciájának, a méltóságos bánya-