Münnich Adolf: A felső-magyarországi bányapolgárság története (1895) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 30., Rudabánya, 2003)

ügyet a bányapolgárokra bizták, a kik amúgy is meg fognak jelenni az országgyűlésen. A bányapolgárság kérvényt intéz ü felségéhez : oltalmat keres a bányászatnak a földbirtokosok részéről történő megkárosítása ellen, — folyamodik a hadisegély összeg tárgyában, — kéri a bányavámnak törvényes kiszabását, — a kobalt szabad darusítását, — a foncsorozási haszon kifizetését, — magasabb ezüst- és rézárakat, olcsóbb kémlekiegyeztetést. Az udvari kamarához igen részletes kérvényt intéznek a réz magasabb árának kieszközlése céljából és kiemelik, hogy csak ezáltal válhatik lehetségessé, hogy a réz esetleg nagyobb arányban termeltessék, sőt, hogy csak ebben az esetben tartható fenn általában a bányák mivelése. Tom. V/2. Pag. 327. alatt szórói-szóra azt mondják : „De még nagyobb fontosságú az a tapasztaláson alapuló megjegyzésünk, hogy részint az itteni bányakerületben általában csak ritkán találhatók tartalomdus anyagok, hanem, hogy azok nagyobb része csak berepesztett, kikülönitésre kevésbé alkalmas és többnyire csak zuzóérczeknek használható érczekből áll, részint, hogy a leginkább Az érezne- uûvelt s lefejtett, az itteni főteléreken telepitett meaaégnek a bányákban, mennél inkább nyúlnak a telérek mélységben ",, , , , , . , , , , való csökké- a melységbe, az ercznyitvanyok annal kevésbe nése. nemesek és annál ritkábban tartalmaznak tiszta erezet, valaminthogy maguk az érezek is sokkal több kovandos, a tartalmat alábbszállitó alkatrészekkel bírnak, másrészt pedig hasonlithatlanul több előállítási költséget igényelnek."