Münnich Adolf: A felső-magyarországi bányapolgárság története (1895) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 30., Rudabánya, 2003)

Röviden a szerzőről Münnich Adolf 1821-ben született a Szepes megyei Iglón. Apja Münnich János tanító, anyja Nadler Johanna. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd a rozsnyói és az eperjesi gimnáziumban folytatta. A Selmecbányái és a freibergi Bányászati Akadémián szerzett mérnöki oklevelet. Iglón telepedett le, és mint kiválóan képzett szakember, hamar hírnévre tett szert: a Felvidék több megyéjében (Gömör, Liptó, Abaúj, Zemplén) igénybe vették bányászati ismereteit. Igazgatója volt Dobsinán a. Kotterbach és a Zenberg nevü bányáknak. Ez utóbbit 24 évig vezette, és a kobaltnikkel termeléssel foglalkozó bányatársulat vagyonát 1 millió forinttal gyarapította. 1860-ban a felső-magyarországi bányapolgárság „bizalmi férfijának", 1870-ben ülnökének és 1888-ban, 40 évi szolgálat után történt nyugdíjba vonulásakor alelnökének választotta. Nagy érdemeket szerzett a salgótarjáni széntelep feltárásában. Élénk közéleti tevékenységet folytatott, tagja volt a városi képviselő-testületnek és a megyegyűlésnek. Különösen sokat tett az evangélikus egyház iskoláiért. Felügyelete alatt épült az új iglói gimnázium, és a konviktus (diákotthon) létesítése is az ő nevéhez fűződik. Érdemei elismeréséül jánosvölgyi előnévvel magyar nemességet kapott a királytól. Életének utolsó éveiben egyetlen könyvének megírásával foglalkozott, amely 1895-ben magyar és német nyelven hagyta el a nyomdát. Iglón hunyt el 1899. február 15-én. A felsőmagyarországi bányapolgárság története című munka máshol fel nem lelhető adatokat tartalmaz elsősorban a szepesi és a gömöri bányászat ismeretéhez az 1748 és 1894 közötti időszakból. Az eredetileg is csak kis példányszámban megjelent könyvből kevés maradt fenn napjainkig, ami indokolttá tette reprint kiadását a bányászattörténeti kutatások segítése érdekében. Irodalom SZFNNYEI József: Münnich Adolf. = Sz. J.: Magyar írók élete és munkái. IX. köt. Bp. 1903. 473-474. hasáb.