Münnich Adolf: A felső-magyarországi bányapolgárság története (1895) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 30., Rudabánya, 2003)

Soltz Sándort megválasztják véglegesen kohó-igazgatónak az eddig élvezett járulékok mellett. Napi dijak 781 frt 74 kr. 1894 évi november hó y-én közgyűlést tartottak Tglón. Minthogy Probstner Arthur, volt elnök május hóban meghalt, Wieland Arthur alelnök veszi át az elnökséget és Klein S. János főjegyzőnek meleg szavakkal kifejezett üdvözletére hosszabban válaszolván megnyitottnak nyilvánítja a gyűlést Jelen voltak : Kachelmann bányatanácsos, mint a kincstár képviselője ; a bányahatóság részéről Bihar m. kir. bányakapitány ; az ülnökség tagjai ; 5 bányavárosnak 9 kiküldöttje és 16 bányának képviselői 44 szavazattal. Az ülnökség számotadó jelentésének és az igazgatósági jelentésnek felolvasása után, melyek a bányapolgár sági érczbe váltásoknak állandó csökkenését hangsúlyozzák, legelőször mondja ki a közgyűlés az egykor oly virágzó vállalatnak könnyen bekövetkezhető liquidatióját. Mert habár a vállalat szilárd alapon nyugszik, saját adósságmentes forgalmi tőkével rendelkezik, idegenekkel szemben nincsenek is kötelezettségei és azonfelől még rendelkezésére álló tartaléktőkékkel is bir : mindazáltal nem képesek a csekély bányapolgársági beváltások, különösen a réz- és ezüstnek nagyon alászállott árai mellett, a legszűkebb korlátok közé szorított központi és kohókezelési költségeket sem fedezni ; minélfogva egy félig-meddig folyó kohóüzemet csak ugy lehetne fenntartani, ha nem bányapolgársági