Volny József: Gömör megye bányaipara (1867) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 29., Rudabánya, 2003)

Nyersvas, kohó és higgasztás

nek eladási árát, nem a franczia háboiúk folytán fenekestül felzavart valuta idejében keressük ; mert ezen árak 1805-ik évtől 17 frtról p. p. 1811-ik évig 300 ftra v. ez. emelkedtek. Rendes ára volt azonban 1795—1798-ik években, a mely 5 és G ft közt változott; mely árak a jelenlegieknél csak 40—50 krral o. ért. kisebbek. — A fának az ára a gyártóli távolsága szerint köbölenkint 30 krtól 3 ftig változott. Egy mázsa vasércz a gyárba beszállítva 15—18 krba került. A szénégetési bérek egy mérő = 8 köbláb széntől 3—7 kr. ; munkások napi bére 20—30 kr. közt változott. — Urijog czíme alatt egy olvasztótól 15 ft és urbura czimén a kincstárnak 105 ft, és ugyanezen czímeken egy tót kemenczétöl 25 ft, és illetőleg 42 ftot köteles volt fizetni a vasgyáros. A nyersvas olvasztási és higgasztási rendszerrel összekötött nagyobb termelési képesség és takarékosabb széngazdálkodás tette lehetségessé, hogy az e század első tizedében rendkívül emelkedő vasszükségletnek megfelelhessenek egy részt, de más" részt a már is érezhető íahiányból eredhető magas fa árakat is kikerülhessék vasgyárosaink. Nyersvas, kohó és h i g g a s z t á s. A vasgyártásnak „tót kemencze"-féle rendszere átváltoztatását a nyersvas ujabb olvasztási és higgasztási rendszerévé még azon körülmény is elömozditá, hogy a „tót kemencze" csak is a barna vas érczeket (vaséleg vizegy) használhatta fel előnyösen, ellenben a pát vasérczeket (szénsavas vaséleg) csak erősen pörkölve értékesíthette. Ezen körülménynek tulajdonitható leginkább, hogy a „tót kemencze" korszakában a gömöri vasgyártás a zseleznik-rákosi és a hrádeki barna vasérczet tartalmazó hegyek körül csoportosult, és a Sajó völgyében leginkább a Dernő és Pelsöcz közti vidékre szorítkozott, mely csoportozat a nadabulai pát-vasércztelepek tetején lévő barna vasköveket dolgozta íel leginkább. A pát érezek nehezebb értékesítése a tót kemenczék által egyszersmind azt is okozá, hogy a nyersvas ujabb kiolvasztási és higgasztási rendszere már 1680-ik évben vette kezdetét egy bizonyos Fischer Dániel szász eredetű gépész által Dobsinán épített olvasztóval. Csak ezen rendszer behozatala folytán lettek értékesíthetők a kitűnő minőségű pát vasérczek, melyeket a Dobsina és Rozsnyó közti hegylánczolat rejt méhében. Ezen völgy vasipara, vasának kitűnő minősége által alárendelt helyzetéből csakhamar versenyzőit túlszárnyalta. Az 1808-ik évben Gömörmegyében fenálló 9 nyersvas olvasztó-