Volny József: Gömör megye bányaipara (1867) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 29., Rudabánya, 2003)

Avas-ipar

GÖMÖK BÁNYA IF ARá. 13 mert a kezelés módja és eredménye, vagyis a kovácsolható vasnak közvetlen előállítása a vasérczekböl, mindkettőnél közös vala. Ezen átalakítás nemcsak azért nevezetes, hogy a vasipart a természeti erők használata által a lehető legnagyobb kifejlödhetés terére tette át; de azért is, mert egy igen jelentékeny társadalmi átalakulásnak biztos jele egyszersmind. Mint még jelenleg Török — Boszniában, ugy nálunk is, a magyar birodalom megállapítása első századaiban a vas termelés bizonyosan úrbéri munkások által végeztetett ; és ha szabad lakosok, az úgynevezett Libertinusok is foglalkoztak a vas iparral, a föld birtokos, vagyis a nemesi osztályrészéről temérdek zaklatásoknak voltak kitéve, a mint Miksa föherczeg a murányi vár kapitányához báró Herbenstein Gyulához intézett rendeletébl is kitetszik, mely kötelességévé teszi, hogy a jolsvai lakosokat a csetneki és ochtinai vasérezbányák mivelésében védje, különösen az őket háborgató Mariássy Ferencz és a Csetneki vár urai ellen. Ugyanezt bizonyítják II. Mátyás király 1600, 1604 és 1609-ik években ugyanezen bányamivelök védelmére kibocsájtott decretumai. Midőn tehát a mozgó vaskeraenczék, melyek könnyű áthelyezése a zaklatások előli menekülést nagyon könnyithette, a folyók mentében kiterjedtebb és költségesebb előkészületek mellett állandósítattak : a tulajdonjognak már biztosítottnak kellett lenni, ugy hogy a zaklatások ellen védelmet lehetett találni. Azt, hogy a vastermelés azon időben, midőn még a mozgó kemenczék által a vasércz közelében kezeltetett, úrbéri munka és a földbirtokos dynasta közvetlen őrködése mellett történhetett csak : bizonyítják leginkább a zselezníki és a rákosi vaskötelepek közt fekvő várromok ; e várnak feladata fekvésénél fogva nem lehetett más, mint az ott lévő vastermelést ótalmazni. A tót kemenczék korszaka a 19-ik század elejéig tartott, és csak anynyiban szenvedett változást, hogy a vas érez bányákhoz ugyan közelebb, de vizeröben szegény völgyekből áttétetett a távolabb fekvő, de nagyobb víz erővel rendelkező völgyekbe. De még az ekképp szaporított vastermeíés is alig volt képes megfelelni a keresletnek. Ezt nem csak az álladalom kifejlődésével szükségkép járó vasfogyasztás öregbítette, hanem különösen a 16-ik században a felső- és alsó- magyarországi bányavárosok legvirágzóbb állapotja is. A vas-, és az ezzel öszszekötött kézműiparra különös jótékony befolyással lehetett, midőn 1600. körül Zrinyi György indítványára az akkori könnyű hadi öltözet vas pánczéllal cseréltetett fel,