Volny József: Gömör megye bányaipara (1867) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 29., Rudabánya, 2003)

A kékeny-nikol bányászat

felében felismertetett ; de értékesítése ismeretlen levén, — s minthogy az ezüst érczekkel vegyítve ennek tisztítását nehezítette és drágította : az áhítatos dobsinaiak imádságaikban oltalmat kerestek ezen ellenségük ellen ; — nem is sejdítve, hogy aránylag rövid idő múlva ezen félelmes éreznek fogják köszönhetni, hogy községök egyike a leggazdagabbaknak e hazában, hogy ez leend azon áldott kútforrás, melyből a jótékony szellemű, szilárd hazafiúi érzelmű község iskolák és neveldék építésére, kórházak felállítására s egyéb czélok előmozdítására, a népnevelés, a jótékonyság s általában az egyház és haza javára oly jelentékeny áldozatokat fog meríthetni. Egy bizonyos Schön Gottlieb, szász születésű, kincstári hivatalnok volt az első, a ki a kékenyt a Kögel Michaeli bányán észrevevén, kieszközölte a kincstárnál, hogy a dobsinai Kögel Michaeli, Czemberg és Mária nevű bányákból a kékeny beváltassék és Joachimsthálba, Csehországba szállíttassák értékesítés végett. Előttem ismeretlen okoknál fogva, de bizonyosan a kékeny fém előállításának nehézsége és költséges volta miatt, a kincstár a kékeny érezek beváltását beszüntette, s igy ezen bányászkodásnak is I8i0-ik évben vége szakadt. Csak is 17 év lefolyása után sikerült az akkori rozsnyói kincstári bányamesternek, Dulovics Andrásnak, egy kiviteli engedélyt kieszközölnie, és Malvieux pesti nagykereskedő közvetítése által a kékenyérczeket a külföldön értékesítenie. Az élelmes angolok, a kik az említett úton ezen érez ismeretéhez jutottak, nem késtek, ennek leihelyeivel megismerkedni, s már is 1828-ik évben Evans et Askin birminghami iparosok az összes kékeny-termelést Angolországba kivitték, és ez idő óta ők majdnem kizárólagos vevői ezen érczeknek. Mert az időnkint Szászországba kivitt, és a losonczi vegyszergyárban felhasznált érezmennyiség alig említésre méltó, azért is: mert az utóbbi az általa feldolgozott ereznél leginkább csak a nikol tartalmára szorítkozik. A dobsinai kékeny érezek becsét a nikol felhasználása emelte, mely 1834-ben kezdődött, mert a.nikol többnyire társa a kékenynek. A kékeny-nikol érezek kelendősége, emelkedő ára nagy tevékenységre ébresztek Dobsina szorgalmas bányász népét, és az előkelőbbek vállalkozó szellemét ; mely támaszt és biztos irányt nyert a tudományban, mely szabályait a tapasztalásból mérité. Azt hiszem, hogy csak hív tolmácsa vagyok a dobsinaiak érzületének, ha itt elismeréssel megemlékszem Dobay Vilmos hazánkfiáról, ki 20 évi bányatiszti működése alatt, különösen a czembergi bá-