Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

A magyar csille kialakulása

55. kép Mint arról már szó esett, Becker a magyar csille előnyeit felismerve, német területen való átvételét is szorgalmazta munkájában. Ott azonban a magyar csille idővel kissé átalakult. Mérete megnőtt, amit az ábrázolásokon látható csilletoló munkások és a csillék egymáshoz viszonyított aránya is jól mutat (54. kép).

100 Jóval magasabbak és nagyobb méretűek (a csille valóságos méretét tekintve kb. 10-15 cm-rel), szekrényük nem szűkül felfelé, hátul jobbkezes fogantyújuk helyett vagy mellett egy vasból készített, széltől szélig tartó fogórúd is található. Valószínűleg a méretek növekedésével függ össze, hogy a csillék egy részén megjelenik a homlokajtó, ami az elülső szekrényoldal felnyitható kivitelét jelentette (55. kép).

101 A vasalaton két hurkot alakítottak ki, s ezek a két oldallap felső sarkaiban elhelyezet csapokhoz illeszkedtek. A csapóajtó kinyílását egy függőleges elhelyezésű, lefelé irányuló nyelvű retesz gátolta meg, aminek a felhúzása bármikor lehetővé tette a homlok kinyílását, és ezzel a csille kiürítése könnyebbé vált. Elég volt csak megbillenteni a csilleszekrényt - amit a hátulsó nagyobb kerékpár is segített -, s a rakomány kicsúszott belőle. Persze a homlokajtó nem vált általánossá. A németeknél használatos magyar csillék