Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

A magyar csille kialakulása

52/b. ábra . . Selmecbányán 2 csillekészítőt is alkalmaztak, akik kifejezetten a szabványos méretű szállítóeszközöket állították elő, illetve javították. Becker megjegyzi, hogy távolabbi üzemeknél gyakran a bányavezető útmutatásai alapján a bányaácsok és kovácsok készítik a csilléket, amik így nem mindig lesznek kifogástalanok. Lényeges szempontként közli a leírásnál, hogy a csilléket juharfából gyártják, mert ez a fa a szegek cseréjét jobban bírja más fafajtáknál, a csillék esetében pedig bizonyos vasalati elemeket kopásuk miatt időnként cserélni kell. Ez az adat a Delius által leírt, különösen vékony, speciális, 3/4 hüvelykes, vagyis collos csilledeszka méretét is megmagyarázza, hiszen a juharfa jóval teherbíróbb a fenyőnél. E fafajta következetes felhasználása valószínűleg ismét csak Selmecbányán történhetett így. Bizonyos, hogy a legtöbb helyen a csilledeszkák csak fenyőből készültek, s a 3/4 collos méret helyett collosak, vagy annál vastagabbak lehettek. Szó esik itt még egy csuklós vasalatpántokkal szerelt deszkaszerkezetről is (51. kép), mellyel az erősen megrakott, púpozott csille rakományát lehetett biztosítani.

94 Egyszerű módon kime-