Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

A magyar csille kialakulása

szintes futóhengereken a szekrény két pallósoron halad, míg a két-két függőleges vezetőhenger a szekrény a két pallósor által képezett nyomban vezeti. Egy kordélylóért 4 frt 45 kr-t fizetnek Az ezüstérceket a bányában hársfaháncsból fonott kis kosarakba töltik, ezeknek tetejét agyaggal betapasztják és így rakják a szállítózsákokba kiszállítás céljából. " 49. kép Delius tehát nagyon alaposan, szinte minden részletre kiterjedően írja le az ekkor már régóta használt két csilletípust, kitérve még a csillepályák fajtáira és anyagára is. Azt is közli, hogy az alsó-magyarországi bányavidéken a vezérszeg nélküli csillét alkalmazzák általánosságban. Nyilvánvalóan a magyar csille típusáról van szó, de ezt az elnevezést még sehol nem használja. Ugyanígy a német csille terminus sem fordul nála elő, noha a másik, vezérszeges csille típusánál ezt a fajtát mutatja be. Leírásai pontosak és gyakorlatiasak, de a vezérszeges csillének csak a négy egyenlő kerekű változatát említi, noha annak bizonyosan létezett az egyenlőtlen kerekű variánsa is, hiszen ismerünk ilyen változatot Delius munkájának megjelenése előtt és után is. Ez a tény talán azzal függhet össze, hogy a gyakorlatban Selmecbánya környékén a 18. század végén ténylegesen már csak a vezetőszeg nélküli csillét használták. Ezt látszik megerősíteni - az egyébként nagyon alapos munkában - az a sajátos megoldás is, hogy a vezetőszeges csillének már az ábráját sem közli. Eljárása annyira következetlennek tűnt, hogy Faller Jenő alapvető tanulmányában - a különben vezetőszeggel felszerelt -