Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)
A csille megjelenése
vissza az üresét. Mivel a csille menet közben a kutyák vonításához hasonló hangot hallat, „bányakutyának" is nevezik. Ezt a „kutyát" a nagyon hosszú tárókban használják, mert könnyebben mozog és nagyobb terhet is elbír, mint a talicska. " 36. kép A leírás nem éppen bőbeszédű, s csak az - eddigiekhez képest legjobb - ábrázolással együtt ad megfelelő információt. Ezen a metszeten is egyértelműen bemutatja a fenékgerendát, s azt, hogy a kerekek tengelyét ebben rögzítették. A hátulsó kerékpár nagyobb, és ellentétben a Lebertali bányakönyv metszetével, itt már a súlyponthoz sokkal közelebb van elhelyezve. A magyar kiadásban az ábrához kapcsolt jegyzetben leírt három ponton való támaszkodás azonban nem lehet valós elképzelés. A vezetőszeg ugyanis csak akkor működhetett megfelelően, ha az első két kisebb kerék is a pallón futott. A hátsó kerékpár így nagyobb méretével egyáltalán nem segítette a csille menetirányban tartását. Hiába nagyobb tehát a súlyponthoz közelebb eső, vagy akár súlypontba állított kerékpár, két keréken aligha tolhatták. Kérdés tehát, hogy akkor miért volt fontos vagy akárcsak megfelelő a két nagyobb súlypontba állított hátsó kerék?
