Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

A csille megjelenése

rekek külső oldalán megfigyelhetők a tengelyeken átütött tengelyszegek is. Futófelületükön nem látszik vasalás, de a csilleszekrény vasalataiból következtethetünk létére. A csille fenekén gerenda nincs, a kerekek láthatóan a csilleszekrény oldalához, vagy méginkább az aljához vannak rögzítve, s nem ábrázoltak vezetőszeget sem. Úgy tűnik, hogy a kerekek két külön pallón futottak, s köztük keskeny vájat is látszik. Ebből a vájatból azonban vízerecske folyik ki, ami arra utal, hogy csorgáról van szó. Semmiképp sem vélhetjük, hogy ez a csille vezetőszegének készült vájat. Olyan éles kanyarokkal kígyózik ugyanis, hogy azt a csille nem lenne képes követni. A táróba vezető egyenesebb szakasznál is kétségek merülnek fel. Bár nem lehetetlen, hogy a vezetőszeg vájata és a csorga olykor egybeesett, a gyakorlatban azonban ez a megoldás szükségszerűen a vájat eltömődéséhez vezetett. Bizonyára nem véletlen, hogy a későbbi bányatanok általában utalnak az eltömődés okozta gondokra, ami majd a „német" csille hátrányaként is jelentkezik. Ezért úgy gondolom, a vezetőszeg léte erősen kétséges. Ez az első csilleábrázolás, ahol a bányamécsest is megfigyelhetjük a csille felső peremén. Az itt látható világítóeszköz a botra húzható agyagmécses típusa. Ennél a korai megjelenítésnél még nincs értelme feltenni a kérdést, hogy magyar vagy német csillét ábrázoltak-e? Mégis történtek már erre kísérletek. A Homo Faber című könyvben magyar csillének nevezik, nyilván azon az alapon, hogy vitathatatlanul a középkori Magyarország területén készült a kép.

52 Ez azonban még nem elégséges érv, hiszen a „magyar csille" nem azonos a magyarországi csille értelemmel, hanem egy önálló, külön csilletípus elnevezése. Batta István német csillének minősíti.

53 Minthogy a vezetőszeg nem látszik, a magam részéről ezt a megjelölést sem tartom teljesen bizonyítottnak, de Battának nyilvánvalóan igaza van abban, hogy a rozsnyói oltárkép csilléje egészében inkább a későbbiekben német csillének nevezett típushoz áll közel.