Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

Szintes szállítás a csille megjelenése előtt, később mellette kiegészítő tevékenységként

404. §. „Régebbi időben a bányaszállításhoz talicskákat, vagy az itteni elnevezés szerint 'kerekes saraglyákat' is használtak és némely bányában még ma is ezekkel szállítanak, de kevés eredménnyel. Ugyan20. kép is a csillében a terhet csak toljuk, míg a talicskával a terhet kézzel is fel kell emelni, nemcsak továbbítani. Ezért egy munkás talicskában egy mázsánál nagyobb súlyt alig tud továbbmozgatni, míg egy csillének a tartalma 2 mázsa 40-50font meddő is lehet, mégis a csille könnyebben és gyorsabban tolható. Ezért a talicskával való szállítás nem javasolható; ezt a szállítási eszközt csak a külszínen használják, ahol a csillepálya elkészítése nehézségbe ütközik. " 1 Az eredeti német szövegben a Laufbahren szó szerepel a „kerekes saraglyákat" kifejezés helyén, míg a talicska megfelelője a szokásos „Schubkarren". Delius a csille rakományaként adja meg nagyjából a par súlyát, míg a talicskába férő anyagmennyiséget fele ennyinek sem tartja. Noha Delius a talicskák alkalmazását nem ajánlja, kétségtelen, hogy sokáig használták hazai bányáinkban is, párhuzamosan a csillékkel. Marsigli Windschachtot (Szélaknát) bemutató metszetén egy bányaméccsel is felszerelt, tehát kifejezetten a föld alatt használatos talicskát is láthatunk (20. kép). Az erdélyi bányászatban még tovább használták általánosan, de alkalmi szállítóeszközként a 20. század magyar bányászatában is szerepelt.