Szojka Gyula: A természet a néphitben, tekintettel a dobsinai babonákra és népmondákra (1884) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 26., Rudabánya, 2002)

Szojka Gyula E könyvecske szerzőjéről kevés adatot őriztek meg a korabeli források. Szerencsére szerepel Szinnyei József pótolhatatlan Magyar írók élete és munkái című müvében. Ott azt olvashatjuk róla, hogy 1857-ben született Dobsinán, Több gimnáziumban tanult, majd a budapesti és a bécsi egyetemen 1 évig jogot, 3 évig bölcseleti előadásokat hallgatott. A tanári pályára lépett: 1882 és 1905 között & Debreceni Kereskedelmi Akadémián tanított kereskedelmi ismereteket, levelezést és francia nyelvet. A jeles intézmény tanári karának egyik legaktívabb tagja volt: például hosszú ideig betöltötte a Dalegyesület vezető elnöki tisztét, ismeretterjesztő előadásokat tartott {Az ördög történetéből, 1886; A kereskedő társadalmi helyzete a múltban, 1885 stb.), és ő szerkesztette a millennium alkalmából megjelent iskolai emlékkönyvet (Debrecen, 1896). A dobsinai mondákat bemutató müvén kívül még egy könyvét ismerjük: Fra Luca Paciolo és műve a könyvvitelről. Adalékok a könyvvitel irodalmának 400 éves történetéből (Debrecen, 1894). 1918-ban hunyt el, halálának helyéről nincs tudomásunk. Mi indokolja egyébként nem nagyigényű (hiszen amint a belső címlapon olvasható, eredetileg előadásként hangzott el) tanulmányának reprint formában történő újrakiadását? A mindössze fuzetnyi nyomtatvány még a nagy könyvtárak többségéből is hiányzik, és úgy vettük észre, hogy a néprajztudomány sem igen tartja számon, legalább is hiába kerestük a szakbibliográfiákban. De nem találunk rá hivatkozásokat a témába vágó tanulmányok irodalomjegyzékeiben sem. Ezért szerettük volna a feledés homályából kiemelni, és újbóli megjelentetésével könynyebben hozzáférhetővé tenni, elsősorban a számunkra fontos bányászati vonatkozásai miatt. Különösen érdekessé és hitelessé teszi Szojka Gyula vállalkozását az a tény, hogy nem egy kívülálló, hanem olyasvalaki vetette papírra az ebben a kis munkában olvasható hiedelmeket és mondákat, aki maga is hallgatója, átélője, mesélője és talán „félője" volt azoknak gyermekkorában, az 1860-as évek Dobsináján, egy régen letűnt, csodálatra méltó és talán boldog világban.