Szojka Gyula: A természet a néphitben, tekintettel a dobsinai babonákra és népmondákra (1884) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 26., Rudabánya, 2002)

jeleznek rokonságot a csillagokkal, a melyek állatok kópében és állatok nevével jelöltetnek az égen. A nőhős haja vagy ruhája rendesen arany, mely ragyog mint a csillagfény. Mint a törpéknél és tündéreknél, úgy a néprege hőseinél is fényt (csillagfényt, napfény, égi pirt) jelent a piros föveg. A regebeli pirossipkás is vagy a holdat vagy az estipirt jelenti. A farkas mindig az éjjel állatja. A midőn tehát a pirossipkást elnyeli, az éjszakát jelenti, a mely az estipirt eltünteti. A nap, a melynek sugarai a nyilakra emlékeztetnek, a pirossipkás regéjében mint vadász jelenik meg, a ki a farkast •—• az éjjelt — legyőzi és az esti pirt mint hajnalpirt megint életre kelti. — Sok rege gyermekről szól, kinek homlokán arany csillag van, vagy kinek a szájából, a hajából vagy a szeméből gyöngy, rózsa, arany vagy drágakő hull. Hőseiről sokszor azt is mondja a rege, hogy szebbek a napnál vagy a holdnál. Hisz ők maguk épen ezen égitestek képei. A gonosz mostoha jelképe a rémes éjszakának, a mely sötétségével minden élőt elöl vagy mély álomba ejt. A rege pompás aranyvárai, üveghegyei, csodakertjei és aranyalmás csodafái nem jelentenek egyebet mint magát a világalkotmányt csillagjaival és egyéb gyönyörűségeivel. Folytatását ezen hasonlatoknak az önök képzelő tehetségére bízom.