Szojka Gyula: A természet a néphitben, tekintettel a dobsinai babonákra és népmondákra (1884) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 26., Rudabánya, 2002)

vagy legiszonyatosabb a gonoszság, ezt egy-egy vig vonással enyhítse. Mosolylyal takarja bé a kint és a borzalmat. Es ez jól van igy. A néphit azon démonjairól, a melyek már a kereszténység befolyása alatt szülemlettek és a melyek a régi démonok helyére léptek, nem szólok bővebben. Az enyészet hatalma, a ha lál, — a gonosz hatalma, az ör d ö g, — a lidérczfajta t r u do k, a kik az embereket alvásközben nyomják, a miből különféle bajok keletkeznek, — a vérszopó kisértet, a va ropy r, .a ki nappal sírjában fekvő halott, és a ki éjjel sírjából kikél, hogy irtózatos' mesterségét űzze, — mind a keresztény világ babonás hiedelmei. Ezen valamint minden más ki sértetek és hazajáró lelkek szintén

1 babonás elferditései a csillagoknak, a melyeknek fénysugarai mindenüvé befurakodnak és az éjjeli nyugalomra zavarólag hatnak. A nyugalom nélkül bolyongó és vissza-visszatérő kísértetekben könnyen fölismerhetni a szüntelenül tünő-jövő égi testeket. A néphit szerint a megholtak lelkei a csillagokat választják lakóhelyekül. A kisértetek éjjeli gyülekezéséről és a sirból kikelő halottak tánczárói való hitben szintén fölismerjük a csillagsereg éjjeli felvonulását. A néphitben mindenben és mindenütt a természeti erők és tünemények szolgáltatják a mythikus alapot.