Szojka Gyula: A természet a néphitben, tekintettel a dobsinai babonákra és népmondákra (1884) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 26., Rudabánya, 2002)

A törpék kicsiny testökkel és nagy szivökkel elvonulnak messze a hegyek mélyéhe. Ott meghúzódnak kristály és arany barlangjaikban, hogy soha többé meg ne jelenjenek a hálátlan emberek előtt. Sejtelmes homályhoz szokott szernök nem nézheti a felvilágosultság árnyüző fáklyáját. Bántva bántja Őket az emberek kíváncsisága, a melylyel őket meglesni, lábaikat meglátni törekesznek. Hamuval hintik be gonosz emberek a talaját, hogy a nyomokból megösmerjék a törpék lábát. Mélyen bántja az emberek tiszteletlensége, a mely oly durva tréfára is vetemedik, hogy izzóvá hevítik vala azt a követ, a melyre a törpék rendesen ülni szoktak vagy hogy félig átfürészelik vala azon fa ágait, a melyre a törpék pihenni térnek, vagy hogy sok keménymagot tesznek vala azon kenyérbe, a melyet a törpék a maguk ételéül elvisznek. Gonosz emberek, gonosz világ ! Bántja a csendkedvelő törpéket az erdőirtó fejszék csapása, bántja zakatolása a gépeknek, a melyekkel az ember a törpék csendes munkáját helyettesitette, bántja a harangkongás, a mely uj hatalmas istent hirdet az embereknek. — A jó törpék örökre bucsut mondottanak. Egy fém elnevezésére is adott alkalmat a koboldtörpék mondája. Kobalt fémünk tőlük nyerte nevét. Dobsinai föklieim előtt ösmeretes a név eredete. Nem is nékik, hanem az alföld itt ülő szülöttjeinek, tanítványaimnak, hadd mondjam el. A bányászok minden erezet, a mely az olvasztásnál nem adott fémet, az akkor már ellenséges bányatörpék müvének tekintették. A kobaltércz pedig, minthogy nem tudtak belőle fémet olvasztani, elrontotta a többi érczereket. Ha tehát más erezet keresve, kobaltra akadtak a bányászok, azt mondták : íme, a kobold megint gonosz játékot űz velünk, ime itt a kobold, így ragadt ezen érezre a „kobold"-„kobalt" név.*) Erde*) De ma többé nem gonoszkodó törpe csínjának, ma már kincsadó jó törpe adományának tekinthetik és tekintik is bányászaink a kobaltot. A 16. században feltalálták a kék kobaltüveg