Szojka Gyula: A természet a néphitben, tekintettel a dobsinai babonákra és népmondákra (1884) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 26., Rudabánya, 2002)

Végeztünk az u. n. négy elemmel. Ha már mostan a néphit oly tüneményekbe és tárgyakba, a melyekben tulajdonképeni élet nem nyilvánul, életet, sőt isteni lelket képzelt, mennyivel inkább kellett ezt azon szerves lényeknél tennie, a melyek az emberéhez hasonló vagy hasonlítható életöket oly számos jelenségben nyilvánítják. A növényekre gondolok itt első sorban. A nép hite mindenha életet és lelket tulajdonított nekik. Mert hiszen keletkeznek, nőnek, virítanak, nemzenek; elhalnak és újból félélednek, a mint a halálos megmerevedés elmúlik. Némely növények a nép hitében meghalt emberek érző lelkei, örök szellemek burokjai ; számos virág és fa tündérek es manók lakóhelye. A füvek és virágok közül a mai néphitben már csak a háromlevelű illetve négylevelü lóhere visz nagyobb szerepet. A ki véletlenből négylevelü lóherét talál, azt szerencse éri. A négyes lóhere a varázslatot és csalást is fölfedezi. A ki vasárnap napfelkelte előtt négyes lóherét tesz csizmájába, az a templomban felösmeri a boszorkányokat azon, hogy háttal ülnek az oltárnak. A százszor széptől (dobs. Farrarekter) a dobsinai lányok azt szokták kérdeni, hogy milyen férjt kapnak majd. Papot, tanítót, özvegyet vagy legényt-e? („Farra-rekterbidmon-knticht"). Megmondja nekik a mondókájuk egyes szavaira egyenként kiszakított virágszirmok utolsója. A ,,szeret-nemszeret" mondókával pedig, a melyet a százszorszép szirmainak szakitgatása közben többféle változatban mondanak el a különféle népek leányai és bizonyára asszonyai is, meg akarják tudni vájjon az, a kit szeretnek, viszonozza-é szerelmöket és mily mértékben ?*) *) A százszorszép rukerc (bellis perennis, Maasliebehen Y. Gänseblümchen) virágán kívül a hozzá igen hasonló p a p-