Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
— Pocsujem. [Hallom.] Erre összeszedték magukat és mentek ki, hogy kísértet van. - Prigyo kobzse, matoha! [Kísértet, boszorka!] Rückschlósz vót az inspekciós aknász és az akna alsó szintjéről visszazavarta őket, hogy a szállítás hétfőn meginduljon. Reggelre az ácsolásnak kész kellett lenni. A liptákok nem akartak visszamenni, vonakodtak. Rückschlósz jött mihozzánk, de mi már addigra az istállóban feküdtünk. - Gyerekek, nem láttatok semmit? — Mi nem láttunk semmit - nagy alázattal, ártadan pofával válaszoltunk. 335 (Etes) 133. Balga István forsiber [elővájár] is azok közé tartozott, akik nem hittek a babonában, hangoskodó, magát bátor embernek mutató, de valójában gyáva ember volt. Aszonta a társainak, akikkel együtt dolgozott, Mede József és Ozirinszki hevernek: — No, tyik nem mertek elmennyi vízért, majd én elmegyek, de nektek nem adok egy cseppet sem belőle. A legközelebbi ivóvíz körülbelül olyan 180-200 méterre lehetett, de volt ennek egy rövidebb útja is, egy kirabolt bányarészen keresztül, ahol éppen csak akkora lyuk volt, hogy egy ember fekve át bírt bújni. Persze, ilyen kirabolt helyen életveszély volt az ilyenféle átjárás. Amikor Balga István elment vízért, Mede József utánalopódzott, s a rövidebb úton megelőzte őt, előbb odaért a forráshoz, mint Balga. A forráshoz vezető vágat felett volt a sakticska [szellőző] is, ahol nagy volt a huzat és azt el szokták torlaszolni egy kitámasztható deszkakapuval. Mire Balga odaért, Mede már a kapun túl volt, letolta a nadrágját és a fenekét pucsította kifelé, ahonnan Balgát várta és a lába közé tette a lámpáját. Amikor Balga félretolta a légjáratot elzáró kaput és meglátta a szokatlan látványt, annyira megijedt, hogy elsikította magát és visszafelé rohant és a lámpája is elaludt. Mire visszatért, Mede már ott várta és kérték tőle a vizet, amit persze nem is tudott volna nekik adni, mert üresen hozta vissza a kulacsot, mert hiszen el sem jutott a forrásig. - Menjetek el ti is, oszt hozzatok magatoknak - mondta Balga István -, olyan csúnya, nagy képű, szőrös embert láttam a sakticska alatt, hogy majd bereccsentettem tőle. Huj, de kurva csúnya vót, Isten az atyám! A végén kitört a nagy nevetés és csak kitudódott, hogy kitől-mitől ijedt meg annyira a nagyhangú Balga forsiber. 336 (Salgótarján) 134. Mi magunk csináltuk a bányarémet, de csak titokban, mert az igazgatóság nem szerette az ilyen vicceket, volt akit ilyesmiért el is bocsátottak. A templomból elvittük a papruhát és az egyik ember papnak öltözött, s így mentünk le a bányába, ahol a cigányokat meg akarta gyóntatni a „pap". Azok nagyon megijedtek, mert azt hitték, hogy a bányarém az. 337 (Sajómercse)
