Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
Karácsony estéjén bement egy kocsis a lovakhoz, a bányába, és odament a kocsishoz a permangii. Azt mondja neki: - Te mit keresel itt, hé? - Eljöttem dolgozni, mert szegény vagyok, nagy a családom. Másként nem tudok megélni. - Nagy családod van? - Az. Van öt fiam, meg négy lányom. És kevés a keresetem. - Hát mennyi a fizetésed? - Egy forint. - Hát, bizony abból nem nagyon tudsz gazdálkodni. Hát, tudod mit, gyere velem, majd én gazdagnak csinállak tégedet! A kocsis ment utána. De hogy hová, azt ő maga sem tudta. Hát, egy évig tartott neki az út, de őneki nem volt egy negyedóra sem. Hát, másnap reggel várják a kocsist, hogy majd jön ki a bányából, de a kocsis nem jött, nem jelentkezett. Várja a család, hogy majd megy haza, de a kocsis nem ment. Hát, meg lett a nagy zűrzavar. Ment az asszony az urát keresni az irodára. Keresik, hogy hol van a kocsis. Nincs. Hát, azt állították, hogy valahová elment valami félre helyre, öreg sztrakába, ott talán elaludt, szerencsétlenül járt. Megmozgosították az egész bányát, alkalmazottakat. Keresték mindenfelé és nem találták. Hetekig keresték, végre csak abbahagyták, mert nyoma veszett. Már kezdték felejteni a dolgot, telt a nap, hónap, és egy évre, karácsony estéjén visszagyött az ember és ott talált egy másik kocsist. Az meg megijedt tőle, hogy mit keres ott, mikor ott nem jár senki. Úgy, hogy az új kocsis kiszaladt a bányából, ó meg utána. Mikor kijött, hát ment az irodára jelentkezni és akkor mondta el, hogy mi történt ővele. De attól az időtől nem is szabad volt egy embernek megmaradni a bányában sehol, ha nem dolgoztak a bányában, mindig kettőnek kellett lemenni, ha más nem, egy gyerek volt vele. 311 (Nógrád m.) 109. Fajervaktra mentek karácsony estéjén. Oszt úgy, ahogy most az egyik feltárásba ment az egyik, a másik a másikba. Oszt odaírták hogy mellyik hó hányadik napján hány órakor voltak ott, 1908. III. 24-én volt 9 órakor. No, osztán az egyik eltévedt, hát nem találkozott a másikval. Hallott kopogást. Hát kit tanál, mint ollyan kis törpéket, berkmanliket. Jó szerencsét mondtak. Egy évig vót ott benn a bányában, oszt őneki úgy tűnt fel, mintha csak egy sikta lett vóna. Osztán kivezették a perkmalik: itt mennyéi ki, mert aknát leltek. Kapott egy darab aranyat, ki is hozhatta magának — most itt kimész. Két létrán fellökött egy deklit, a konyhaajtónál volt éppen. Karácsony este vót, családja vacsorázott. Hol voltál? Hát már egy éve oda van. - Nem akarta elhinni. Kutatta azt az aranyat, de nem találta. 312 (Tatabánya) 110. Eg)' pásztor juhait Virágoskert mellett hajtva el, a földön egy gereblyét talált s magával vitte. Mikor megint a Virágoskert közelébe ért, találkozik a bányarémmel, a ki rákiált:
