Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)

Válogatás a magyarországi bányászmondákból

— Mér dolgoztok, nem tuggyátok, hogy máma éjjel kezdődik a Borbála-nap, nem szabad dolgozni. És ezek azér mégis csak dolgoztak és nem törődtek semmivel, egyszerre csak, feszt dolgoztak, egyszer csak egy nagy robaj, összement a fejtés és az egyik bányász benn is maratt. Az egyik manó visszajött és monta: — Ugye montam nektek, hogy ne dolgozzatok, hogy ilyen napon nem szabad dolgozni.

298 (Andrásbányavölgy) 96. Hogy melyik bányában is történt, már nem tudom, de hallottam beszélni, hogy az egyikben egyszer csak megjelent egy kis szakállas öreg, a Picike. Mondta az embereknek, hogy menjenek, mert veszély van. — „O, mit tudsz te kis öreg, menj a helyedre" — mondták neki, de az nem ment, nem engedett az igazából, hogy menjenek ki, menjenek ki! A lámpájuk is elaludt, és akárhogy akarták égetni, nem égett semmiképpen. De az öregé, az égett. Az emberek kimentek, de egyikük még így sem akart távozni, a kisöreg úgy ment vissza érte és kivezette. Utána összedőlt a bánya. Az ágyban hallottam, mikor mesélték, egészen jól emlékszem.

299 (Várpalota) 97. A pertmanyik mindig szépen elbeszélgetett a bányászokkal, főleg veszély előtt jelent meg, és figyelmeztette őket. Akik szót fogadtak neki, azok megmenekültek, akik pedig nem hallgattak rá, azok pedig a bányában pusztultak el.

300 (Nagybátony) 98. Egy szegény munkás, a ki sok gyermekét nehezen tudta nevelni, éjjel is lejárt dolgozni, hogy keresetét növelje. Munkája közben lépteket hall, föltekint, s egy ősz embert lát maga előtt egyszerű ruhában. A bányász majd szörnyet halt ijedtében; de az öreg bátorította, hogy csak menjen haza, ne erőltesse magát annyira, majd ő segít neki. A bányász kételkedett ugyan, hogy az öreg jobban birná a dolgot nálánál; de azért szót fogadott s haza ment. Másnap nagy halom vágott sót talált a helyén; az öreg csodálatos módon ugy megszaporította, hogy többé éjjeli munkát nem kellett folytatnia.

301 (Alsó-Fehér m.) 99. Szlatinán pl. élt egy szegény sóvágó, ki mindig igen szorgalmasan dolgozott s mégsem vergődhetett semmire. Egyszer épen, a mint a rendes munkaidő (d. e. 11 óra) után magányosan dolgozott a bányában, megjelent a bányi pásztor. Kérdezősködött a bajáról s aztán