Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)

Válogatás a magyarországi bányászmondákból

1848-ban Bonis János a Levési bányánál dolgozott magában, midőn megjelent a bányapásztor s megmutatta neki a helyet, hol a „brokk", az aranyércz-fészek van s azután eltűnt. Bonis ugy megijedt, hogy mire magához tért, már nem látott semmit s nem tudta, melyik volt az a hely, melyet neki a bányapásztor megmutatott.

292 (Felsőbánya) 90. Pénzt vagy aranyeret hisznek a Galgensbergen is. Mikor ott még nagy erdőség volt, egy vadász kóborolt arra. Egyszerre csak egy nagy repedést lát, melyből egy törpe integeti befelé. Bemegy s a fáklyát-vivó törpét beljebb-beljebb kiséri, többször megkérdezvén, hogy hát mit akar s hová vezeti őt? De az semmit sem szólt. Végre türelmét vesztve a törpét lelőtte, a fáklya kialudt s a vadász hosszas bolyongás után jött ki a vörös viznél. Azóta folyvást keresik azt a nagy repedést, de nem találhatják meg.

293 (Körmöcbánya) 91. A körmöczi Omláson (Sturz) levő Csengőakna (Klingen-schacht) egy rég beomlott bánya A hagyomány szerint egy nap 160 munkás szállt le a bányába, hogy ott napi munkáját végezze. A mint azonban czélhoz értek s munkához fogtak, egy tompa hang oda kiált: menjetek vissza, mert különben mindnyájan idevesztek! Mivel azonban a bányászok csak tovább dolgoztak, a hang még egyszer ismédé az előbbi szavakat. A bányászok erre meghökkentek s vissza akartak térni. De a felvigyázó az egészet csak tréfának tartván, kényszeritette őket az ottmaradásra. Ekkor egy veres ruhás kis ember jelent meg s harmadszor is intvén őket a visszamenetelre, eltűnt. Menekülni akartak, de már késő volt. Minden oldalról nagy ropogás hallatszott, a hegy beszakadt, maga alá temetvén a 160 bányászt. A gyorsan betoluló viz azonban egy bányászt kimosott, ki a szabad levegőn magához tért. Ez beszélte el az egészet. A zsilipeken ugy folyt a vér, mint a viz.

294 (Körmöcbánya) 92. Körmöcbányán 1443-ban, pünkösd ünnepén, hasonlóan nagy bányaszerencsétlenség történt. Mi körmöciek ezt a bányaterületet máig is „Sturz"-nak (a német einstürzen-ből szakadásnak) nevezzük. A legenda szerint ez időpontban igen gazdag aranytelérre leltek és nagy erővel fejtették. Oly annyira csábította a bányászokat az arany, hogy sokan pünkösd ünnepén is leszálltak a bányába, bár az idős vájárok ezt bűnös cselekedetnek tartották. A fiatal vájárok nem törődve az intő szavakkal, nemcsak folytatták a fejtést, hanem bepálinkázva igen vígan voltak, még a hegyimanót is gúnyolni kezdték. Egyszerre azonban meghallották a hegyimanó figyelmeztetését: „Schicht aus, alles heraus!" (Vége a műszaknak, mindenki szálljon ki!) Aki hallgatott a figyelmeztetésre és el-