Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)

Válogatás a magyarországi bányászmondákból

megijed, hogy testvére a vizbe esett s utána fut, de semmit sem lát. Felkeresi testvérét s hallja hogy az helyét el sem hagyta. Visszament s tovább dolgozott. Egyszer csak kopogást hall a sziklában. Tudta, hegy ez jó jel, s csakugyan gazdag érczre talált. 287 (Gölnicbánya) 85. Amint Jeszenszky Jakab egy lyuk fúrásával szorgoskodott, egyszerre nesztelenül megjelent a bányarém. Szeliden, jóságosan, biztatóan nézett reá, egy szót sem szólt, csak a kezével integetve hivta. Jeszenszky kemény ember volt, nem egyhamar ijedt meg, s lassan-lassan követte a bányarémet, aki egy nagy sziklánál megállott s a botjával háromszor kopogtatott; először 1 ­et ütött botjával a sziklára, másodszor 7-et, harmadszor pedig tizenegyszer ütött a sziklafal­ra, mely erre ketté vált, megnyílott és egy nagyon gazdag aranyér volt látható. Erre a bánya­rém keresztbe tette az ujját a száján s Jeszenszkynek hallgatást parancsolt s azután minden zaj, nesz nélkül nyomtalanul eltűnt. Jeszenszky jól megjegyezte magának a bányában a bányarém által megjelölt helyet s ott munkába fogott. Az aranyér csak ugy öntötte a legne­mesebb erezet, melyet nem győzött beváltani; s igy keletkezett a Jeszenszky család nagy vagyona. 288 (Felsóbánya) 86. A kincstár a Lőrincz-aknából, a lebegő határon egy vágatot kezdett hajtani, a gazdag pont irányában; én négy más fiúval a pusztát zóboroltam (töltögettem) a vederbe, amikor látunk közeledni egy fél méter magas, hosszú szakállas alakot, barna bányászruhában, zöld süveg­gel és gyertyával. Az alak csakhamar megfordult, egy oldalvágatba, mi utánna mentünk, de ő tovább haladt és mikor a kőhöz értünk, akkor is láttuk tovább haladni, mig azután egy­szerre eltűnt. Ugyanez történt velünk másnap is, harmadnap már csak két gyertyát láttunk egyedül haladni a ködben. Én ezt elmondtam Makucz János felőrnek, ki olyan graner ember volt, ez megmondta Wojtanek főmérnöknek és Turman Adolfnak. Megnézték a vágatot és találtak ottan egy erecset melyen a bányarém járt. A vájatvég azonnal üzembe vétetett s két méter előrehaladásban nagy gazdagságra akadtak, mely éveken keresztül tartott. Engem Turman Adolf magához hivatott s adott 20 db. sóvári almát és Czember szabóval csináltatott számomra egy rend uj bányászruhát. 289 (Felsőbánya) 87. Valahol Szatmár megyében történt, de a híre eljutott Kárpátaljára is. Körülbelül a múlt század 70-es, 80-as éveiben történhetett. Egy Szatmár megyei kikopott tanító, név szerint Eördögh Károly aki bányavállalkozásokba kezdett, de mindig balsikerrel, róla szól ez a rövid történet. A sok balsiker után annyira eladósodott, hogy már bujdosnia kellett a hitele­zőktől, és így, vagy talán egyébként is az italban talált csak vigasztalást. Egyszer egy ilyen italos állapotban mélyebben elaludt, s álmában megjelent egy szakál­las bányatörpe, aki érthető emberi hangon szólt hozzá és vigasztalni kezdte, hogy ne búsulj

Next

/
Thumbnails
Contents