Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
„Aggyá nekem is, aggy nekem is!" Azt hitte, hogy a cigányok kérnek tőle. Mérges lett, oszt odahajította a poharat a cigányok közé, hogy hát adnak nektek is, miért az enyém kell?! A cigányok meg csodálkoztak. Aztán másnap kiment az erdőre, hát aztán csak kigyütt belőle, a gyufásdobozból a baba. Azt mondja: „Édes gazdám, parancsoljál velem!" Attul kezdve nem hagyta el. Minden ételből az első kanállal oda kellett neki adni. A bányába rossz szakmányt kapott egyszer. Mérges volt Gyuri. Azt mondja a baba neki: „No, most nem eresztjük ki őket a bányábul!" Úgy is lett. Nem találtak ki a bányábul, mindig visszagyüttek. Addig nem is tudtak kimenni, míg meg nem alkudtak [ti. a szakmányvezetővel]. Vót egy csillés cigányuk a bányába. Egyszer azt mondja a cigány: „No, Gyuri bácsi, ha itt vóna a babája, megküzdenek vele." A baba meg ott lógott a fejük fölött a fogazaton. Ott lógatta a lábát. Erre, mikor a cigány mondja, felugrott, oszt adott 2-3 pofont a cigánynak, oszt nyugodtan visszaült az ácsolatra. A cigány se merte többet mondani, hogy megküzdene vele. Máskor meg elszakadt a kötél, oszt a szaladó csilléket megfogta a baba. No, mikor öregedett, már nagyon meg akart szabadulni tőle. Vót Ivádon egy juhász, az megígérte, hogy elveszi tőle. Azt mondta neki, hogy az a szerencséje, hogy csak a hatodik éve van nála, mert ha hetedik lenne, nem tudna csak a halála után megszabadulni. Megbeszélték, hogy kimennek az erdőre. Mikor elindultak, kérdezgeti a baba, hogy hova mennek? Azt mondja Gyuri: „Magam se tudom!" Hát, mikor odaértek, a juhász már várta őket. A juhász kivette a fúrót, aztán egy fába fúrt vele egy lyukat, betette a babát, aztán visszatette a kis fát, amit a fából kifúrt. Aztán azt mondta Gyuri bácsinak: „Amíg megy haza, hátra ne nézzen!" Volt ő utána nagy szél, nagy vihar. A ház is rengett. Egész el volt gyengülve, mire hazaért. Mondták neki, még megvolt a babája, meg a munkatársainak is, hogy könnyű nektek csillézni. Ott van a Gyuri bácsi babája, megrakja a csillét. Az urak kérték egyszer, hogy mutasson valamit a babával. Hát, Gyuri bácsi megrakatta a csillét vele. Egykettőre tele volt a csille. 285 (Kisterenye) 83. De van spiritusz, de van ollan, egy kazári ember, már vót ötvenéves, úgy hívták, hogy Fekete Gyuri, elment Tarjánba bevásárolni apróságot. És egy kocsis azt mondja: - Nem kéne magának ez a nagyon szép csutorás pipa? Akkor Gyuri azt feleli a kocsisnak: - Mennyié adod? Hát, én odaadom, mer má én ráuntam, régen nálam van. Nem követelek érte semmit. Akkor a Gyuri megörült, hogy őneki lesz nagyon szép csutorás pipája ingyen. Akkor azt kérdezte a kocsis tülle: - Meginna-e egy kis pálinkát? - Meginnám, mert nagyon szeretem. Akkor a kocsis azt mondja a kocsmárosnak, Lővinek: - Lövi úr, tessék hozni egy fél litert! Míg a pálinkát iszogatták együtt, aggyig a spirituszt a Gyurinak a kocsis a zsebibe tette, úgy, hogy észre nem vette a Gyuri. Mikor felért, akkor egymással kezet fogtak, elváltak. Mkor Gyuri felért a Somlyótetóre, akkor nagyon mozog a zsebibe valami. Belenyút a zsebibe és ollan vót a zsebibe, mint egy kis vakondak. Nagy szemei vót neki. Akkor pegyig megkapta és eldobta. Akkor pegyig a spiritusz visszafelelt neki:
