Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
Szent Borbála a bánya védőszentje. Az első bányász Prokod vót. Annak vót Borbála a felesége. Borbála a régi bányabáróknak vót a kedvese. A bárók rábeszélték Borbálát, hogy mindegy a bányába dolgozni éjszaka vagy nappal, mert ott úgyis sötét van. így hozták be az éjszakai műszakot. A bányászok mindig szidják Prokodot, hogy ó az oka az éjjeli munkának. A béreket meg úgy állapították meg, hogy Prokod meg volt győződve, megfizetik rendesen. Oszt azt mondta, mikor kérdezték tőle hogy mit fizessenek, hogy majd adnak az urak érte, ami jár. Mer akkor alkuszerűen ment a munka. Persze aztán az urak keveset fizettek. 242 (Kisterenye) 40. Prokop bányabáró volt, bányai ontották a jobbnál jobb minőségű szenet. De nagyon jóságos ember volt és szeretett volna kiemelkedni a vetélytársai közül is, ezért bevezette, hogy a névnapján ajándékot osszanak ki a bányászok között. 243 (Salgóbánya) 41. Valamikor régen az öreg bányászok Borbála napját mindig megünnepelték. Hát volt egy tisztelendő, az kereste, kutatta, hogy miért ünneplik meg (a) Borbála-napot. Egyszer kérdezte egy öreg bányásztól, hogy miért ünneplik ezt a Borbála-napot? Azt mondta, hogy ez az ő védőszentjük. Mer a Borbála nem volt szegény lány, egy gazdag embernek a lánya (volt) és mindig a táróba ment (a lakáshoz közel volt egy táró) és mindig oda ment Borbála és segített a bányászoknak. És az édesapja nem akarta engedni, hogy ő a szegényeken segítsen, de annak ellenére mégis elment. Egyszer egy napon bement és nézte, hogy hogy dolgoznak a bányászok s azt mondta: — Siessetek, meneküljetek, mert össze fog menni a táró! Alig menekültek ki, össze is ment a táró. A szegény lány búslakodott, hogy nem tudott bemenni a táróba, hát keresték, kutatták, azt mondták, valahol nyílásnak kell lenni. Meg is találták ezt a nyílást, megint utat törtek és eltakarították a köveket, a szenet, a fát és megin újra kezdtek dolgozni. A leány megin odament a szegény bányászok közé. Az apja nagyon haragudott, meg akarta kövezni. Egyik napon megin elment a lány és az apja utánafutott, meg is dobálta kővel, a leány bemenekült a táróba és a táróba futott végig, mer a tárónak a túlsó felin is volt egy nyílás. Az édesapja eltévedt egy mellékúton, meg is halt ott, de a leánya megmenekült. És azután, hogy a bányászokat segítette, mindig ezt a Borbála-napot megünnepelték. 244 (Szabolcsbányatelep) 42. A régi jó időkben gyakran lehetett nálunk olasz embereket látni, kik azt mondták, hogy messze földről, Velencéből jönnek. Rendesen tavasszal érkeztek, a nyár folyamán teleszed-