Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
Midőn egy meghatározott napon ez a városi csürhe fajtalankodás végett Plutusnak eme barlangjába leszállott, ott orgiázott és a fajtalanságban módot nem tartott és annak véget nem vetett, a hatalmas üreg kezdett összedűlni. A felügyelő észrevéve a veszedelmet, kiabálni kezdett: Hagyjátok el a bányát! Akinek kedves az élete, igyekezzék, hogy a napvilágra jusson, mielőtt a leomló tömegtől a kijáratok elzárulnak! - Idejében figyelmeztetve a népet, kevesedmagával, akik szót fogadtak, nag)' üggyel-bajjal kivergődött a szabadba. Ellenben a Bachustól és Vénustól részeg tömeg kigúnyolta őt, mondván: Még az sem számít, ha az egek szakadnak is le. Akkor megdördültek az üregek és a folyosók morajlani kezdtek. Az egész hegy hatalmas zúgással hirtelen rádült az istentelen társaságra és egy szálig agyonnyomta az embereket. Ugy tudjuk, hogy többen voltak, mint négyszázan minden nemből és korból. Azt mesélik, hogy az összedűlt akna nyílásán keresztül hosszú ideig a barlangvízzel együtt az eltemetetteknek vére és rothadó nedvessége folyt ki. Az átkozott tömeg eme pusztulása után napról-napra kevesebb lett az érc. Bár megkétszerezték a munkát és nem kímélték a költséget, mégsem tudtak hasznot és jövedelmet kicsikarni a bányából, hanem mindenütt folytonos káruk volt, mivelhogy az erek teljesen eltűntek. 234 (Újbánya) 32. Szinabánya mellett (Nógrád m.) van egy köves hely, hol régen gazdag aranybánya volt, melyet stara masá-nak hittak. Birtokosa felfuvalkodva, avval kérkedett, hogy ó még az Istennél is gazdagabb lesz. Egyszer puskát véve, háromszor az égbe lőtt, hogy lelőjje az Istent. Három vércsepp hullott az arczára, a mitől meghalt s a bánya összeomlott, maga alá temetve mind a munkásokat. Ezóta nincs arany azon a vidéken. 235 (Szinabánya) 33. Egy Selmecbányáról ideszakadt bányász aknát nyitott a Barbara-mező mellett. Alig ásott le húsz méternyire, mikor gazdag rézfészkeket talált. Azon az őszön ő kapta a legtöbb pénzt a beváltott garkupferért. Volt akkor egy naplopó szomszédja, aki igen irigyelte. Télen, amikor szünetelt a bányászat, ez kijárt az aknába és alaposan kirabolta. Összeszedett vagy öt mázsányi termésrezet. Tavasszal úgy találták meg az aknát kifosztva. Hamar megtudták azt is, ki volt a tettes. A bányamester azt mondta, hogy a tulajdonos éljen azzal a jogával, hogy az aknába dobhatja a bánya rablóját. Nem akart az ilyen kemény büntetést, de a többi bányászok követelték, hogy példát kell mutatni a zsiványoknak. így aztán nem tehetett mást, a rabló bányászt beledobta az aknába. Lelkiismerete azonban nem hagyta nyugodni. Bezárta aknáját és elbujdosott a vidékről. A rabló bányász csontvázát mink találtuk meg 1941-ben, amikor a tízes kompresszor helyét csináltuk. Még a farbóre is megvolt, teljes épségben. Mást nem találtunk mellette, azért mondta a mérnök úr, hogy ez biztosan olyan póruljárt rabló-bányász volt, meg hogy valami karácsonyi határozatban benne is van ez a törvény. 236 (Rudabánya)
