Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
egyiknek keresztet csinálni. Ezért a hegy tetejére állítottak egy nagy keresztet, ma is látható. Azóta nevezik Kereszt-hegynek. 232 (Nagybánya) 2.4. Hősök 30. Egy bányabáró nagyon nyomorgatta a bányászokat. Hírit vette ennek Mátyás király, és titokba beszegődött a bányába tisztviselőnek, hogy nyugodtan szemezhessen egy kicsit. Látta, hogy milyen gazemberségre készülnek a bányagróf emberei, de hagyta. A pénztáros igazságos ember vót, nem akarta, hogy becsapják a bányászt. Ezért el akarták tenni láb alól. Kieszelték, hogy feltörik a kasszáját, ellopják a pénzt, becsukatják. Úgy is vót. Befalazták a bányába a szerencsédent. Másnap megjelent Mátyás király nagy kísérettel, és kiszabadította, a bányabárót meg a pereputtyát elcsapatta. Nagyon a szívén viselte a bányászok sorsát, merhogy a város azelőtt az anyjáé vót. De ő mindenhova elment, ahol a szegényeket sanyargatták, és igazságot tett. 233 (Nagybánya) 2.5. Bűn és bűnhődés 31. Ami a város bányáit illeti, azok egykor aranyércben igen gazdagok voltak. Ha a régi írásoknak hihetünk, biztos, hogy Újbánya aknái a heti kiadásokat kétszeresen is visszafizették. Igy aztán nem is csoda, ha a királyok és királynők megkedvelték a várost. Mivel azonban igaz az a mondás, hogy az emberek a jólétben ekomlanak, Újbánya polgárait is a gazdagság tette tönkre. Elmondunk egy történetet, amely a lakók száján ma is él. A jó bányászok óriási vagyont halmoztak össze az ércekből és bár távol az emberektől, gondtalanul és zavartalanul dolgozhattak, mégis rövidesen olyan fajtalanságba és erkölcstelenségbe estek bele, hogy bízvást alkalmazhatjuk rájuk a Költő szavát: „Kiássák a kincseket, a bajok szülőit". — Midőn ugyanis ebben az elhagyott völgyben a vagyonnak bűnös elherdálására más alkalom nem nyílott, éjjel-nappal tartó lakomákkal, táncokkal és más efféle zaboládansággal kezdték idejüket eltölteni. Azt mondhatnánk, hogy örökös bachanáliák és ocsmányságok folytak itt. Az erkölcstelenség azután annyira elfajult, hogy amit a városban ország-világ előtt nyíltan műveltek, az már elvesztette a vonzóerejét, hanem a föld mélyén vitték végbe. Szörnyűség! Nem volt nekik elég a szabad ég alatt űzött sok ocsmányság, amellyel Isten ajándékát eltékozolták, még az aranybányákba is lementek asszonyaikkal együtt, magukkal vivén minden korú és nemű embert még az aknák legelrejtettebb zugaiba is. A bányák egyik részén egy hatalmas üreg volt, amelyet hosszas munkával olyan nagyságúra vájtak ki, hogy alkalmas legyen a tömeg befogadására. Mikor azután a földalatti dorbézolok összejöttek, hogy Bachusnak, Vénusnak és más erkölcstelenségnek áldozzanak, a legcsúnyább dolgokat hozták szokásba, amelyek később a városnak vesztét is okozták.
