Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
Az egyik bányász akkor a mohón a fazékba néző éhes társát „fazékba népnek " (TopfSchauer) szólitá meg. így ragadt volna e gyarmatra, ill. községre a lakóit is jellemző Topschau név. 220 (Dobsina) 18. A Dolina és a Szőlőhely közötti völgyben, nagyon régen, hutákat építettek a bányászok. A tópestekhez szükség volt vízre is, ezért elterelték a Telekes-patakot. A völgyben lakott az ördög, akinek szép kertjét éppen kettészelte az elterelt patak medre. Az ördög megharagudott a bányászokra, mert esténként nem tudta száraz lábbal bejárni a kertet, és bosszút esküdött ellenük. Az volt a terve, hogy víz alá süllyeszd a hutákat és megfullasztja abányászo kat és olvasztárokat. Nagy hegyet görgetett a völgy végébe, amivel elzárta a patak útját. Aztán elköltözött a vidékről. A bányászok egyszer csak riadtan vették észre, hogy a patak vize vészesen emelkedik. Hamar megtudták az okát is. El akartak menekülni, de a Rudahegy szelleme megsegítette őket. Parancsot adott a bányában tanyázó patkányoknak és egereknek: fúrjanak alagutat a völgyzáró hegy alatt. Azok végre is hajtották a parancsot és a patak vize azóta is azon folyik keresztül, és a Túloldalon egyesül a Bódvával. A hegynek máig is Ördöggát a neve. 221 (Rudabánya) 2.2.2. Helyi mondák 19. Abban az időben, amikor II. Ulászló ült Magyarország királyi trónusán, bőségesen osztogatta kegyeit az ég. Olyan rendkívüli gazdagsággal áldotta meg Selmec bányáit, mint annak előtte sohasem. Ezer meg ezer ember keze hozta felszínre az ércet a bányákból — ők maguk meggazdagodtak, és a heg}' sem lett szegényebb: telérei szinte kiapadhatadanoknak látszottak. Rössel Gerzson alacsony sorból és rendből verekedte fel magát oly magasra, hogy a nép körében úgy emlegették, mint a gazdagok leggazdagabbikát, boltíves házáról pedig az a mendemonda járta, hogy az afféle második bánya, telis-teli annyi színtiszta kinccsel, hogy az már számmal és súllyal nem is mérhető, maga Rössel se képes többé összeszámolni, hogy mennyit ér, csupán megmérni tudja, vagyis inkább csak felbecsülni, ha szemügyre veszi a nagy hordókat. Az ország meg a király keserves szükséget szenvedett, miközben a bérlők és az alsóbbrendű hivatalnokok dúskáltak és megtollasodtak, gyakorta jogtalanság árán, minek folytán szinte átok ült a pénzen, amely csak keveseknek lehetett örömére. Rössel is korán halt meg, gyors halállal és nem élemedett korban, éppen akkor, amikor azt lehetett volna hinni: végre célhoz ért, s most kiélvezheti hosszan tartó munkálkodásának gyümölcsét. Két gyermeke örökölt tőle, és kettejük közül a fiú felserdült, viruló ifjú volt, aki gyámja lett kiskorú húgának. Hűségesen, apaként viselte ezt a tisztét esztendőkön át, de amikor komolyan kezdte fontolgatni, hogy a környékbeli ifjak közül kit szemeljen ki időközben felcseperedett húga férjéül, akinek révén Borbála nagyobb boldogságot remélhet, mint amiket gazdagsága juttathatna néki, kórság támadta meg: fiatalon sírba szállt, és Borbála zsenge korban fejedelmi vagyon korládan úrnője lett. Messze földről özönlöttek hozzá
