Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)

Válogatás a magyarországi bányászmondákból

2. Történeti mondák 2.1. Emberi létesítmények keletkezéséhez fűzött mondák - alapítási mondák 5. A monda szerint egy alkalommal egy madarász a víz partjára tért pihenőre. Eközben gyönyörű madarat pillantott meg a parton, amint az ott szemelgetett. Az éhség és a vadászszenvedély is a madarászt a madár kézrekerítésére sarkalta, ami sikerült is. Amint a megölt állatot, mely tyúk volt, felbontja, annak begyében nagy csodálkozására tiszta aranyat talált. Lélekszakadva hívta egybe atyafiait, kik a tőle megjelölt helyen rögtön kutatáshoz fogtak, minek eredménye az a gazdag aranybánya volt, melyet még a 18. században is a szerencsére vezető madárról Hennének, tyúknak neveztek.

208 (Körmöcbánya) 6. A selmeci Ó-hegy sziklái alatt egy öreg pásztor legeltette nyáját. Eközben kifáradt és hanyatfekve pihenőt tartott. Egyszerre valami neszezést hallott, de nem látott semmit. Pár perc múlva újból hallatszott a zörrenés, ekkor már figyelmes lett a pásztor a kövek közti mozgásra. Most már lélekzetét visszafojtva leselkedett a pásztor és pár pillanat múlva kedves kép tárult eléje: egy gyík surrant ki egy sziklahasadékból, kíváncsian nézve körül. A másik percben egy másik gyík dugta ki fejét egy szomszéd hasadékból és gyors iramban ott termett az első gyík mellett s a két gyík egymással játszadozni kezdett. Az öreg pásztor, ki láthatólag kedvtelve szemlélte e ritka idillt, csodálkozással vette észre, hogy a gyíkok nem zöld színűek, hanem hátukon valami sárga por csillog, melyet mikor játékukat abbahagyták, a földre hullajtottak. A pásztor nem tudva, mi legyen a csillogó por, azt összegyűjtötte és tüszőjébe rejtette. Másnap a pásztor a rejtélyes port megmutatta gazdájának, ki hamar felismerte a sárga porban a kincset. A sárga por nem volt más, mint színarany, melyet a gyíkok a hegy belsejéből hoztak ki a külvilágra. A pásztor gazdája a sziklahegyben aranybányát nyitott, így született meg a selmeci aranybányászat.

209 (Selmecbánya) 7. [...] a táj virányos völgyében legeltető juhász két gyikra bukkant, mellyek után nézve véletlen ezüst szálakra találván, ezeket a csörejére rögtön eltűnt gyikok által hátrahagyottnak vélt prédán magát földalatti kincsnek nyomára jutottnak hiszi. - Örömmel fut s felfedezi a bányászat értőknek találmányát, kik kapva a közlötteken csak hamar kutat ásnak a helyszínén, oly mélyet, míg legdússabb ezüst érmekre jutottak. S gazdagságuk tényezői emlékéül a gyíkokat, mint a bányászi kalapácsokat is czimerükbe elfogadva magát a helyet, addig „Banánnak nevezettet, Sebenic-nek elnevezek és pedig azért: minthogy az együgyű juhász — a mások érdekében tett felfedezés által magának „sebe nie" mit sem juttatott. - A sebe nie szóból idők teltével a német Schemnify magyar Selmeci^ s a tót Sstjavnic%a elnevezés származott.