Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Bányászmese - bányászmonda - Mondák11 - 3. Hiedelemmondák - 3.4. Ördög - 3.5. Természetfeletti javakkal és erővel rendelkező emberek - 3.6. Természetfeletti lények - 3.6.2. Bányaszellem - 3.6.2.2. Ártó, büntető bányaszellem - 3.6.2.3. Segítő és ártó, büntető bányaszellem - 3.6.2.4. Bányaszellemnek hitt állatok - 3.6.2.5. Ijesztgetés a bányaszellemmel
3.6.2.2. Ártó, büntető bányaszellem Voltak ártó szándékú, rosszindulatú bányaszellemek is, akik eüenségesen viselkedtek a bányászokkal, beomlasztották a bányát, verték a velük találkozót, kővé változtatták, a munkásokat elcsalták és hosszú ideig a föld alatt tartották stb. 183 (106— 110.). Előfordultak olyan bányaszellemek is, akik az ásványi kincseket a magukénak tartották, és ha a munkások a figyelmeztetésük ellenére továbbdolgoztak, rájuk omlasztották a bányát. 184 Szigorúan megbüntették az erkölcsi szabályok és normák ellen vétőket, az ünnepnapokon dolgozókat, a kapzsikat, az irigyeket, a kegyedenkedőket és a gyilkosokat 185 (111-116.). 3.6.2.3. Segítő és ártó, büntető bányaszellem Olykor a bányaszellem a jó bányászokat megjutalmazta, a lustákat megbüntette. 186 Jó szándékú volt alapvetően, de azt a bányászt, aki kapzsivá vált, nem vitt már neki zsemlét, kiflit, elárulta közös titkukat vagy valamivel feldühítette, azt megbüntette: faképnél hagyta, megőrjítette, megölte stb. 187 (117-124.). 3.6.2.4. Bányaszellemnek hitt állatok Gyakran megesett, hogy a bányába betévedt valamilyen állat (pl. macska, kecske, szarvasmarha), előfordult az is, hogy valaki levitt egyet. Nem volt ritka eset, hogy azokat bányaszellemnek vagy bányabalesetben meghalt ember visszatért szellemének (kísértetnek) nézték, illetve vélték, amint erről a bányászok élménytörténetei tanúskodnak 188 (125-129.). 3.6.2.5. Ijesztgetés a bányaszellemmel A kezdő, fiatal bányászoknak beavatáson kellett átesniük. Bél Mátyás a 18. században említette az egyik felsőbányai táró patakjáról, hogy azon nem volt szabad átmenni, „csak az van megengedve, hogy meghintsék vele magukat az emberek, s akik először szállnak le, mintegy ezzel avatják be magukat a bányamunkába." 189 A 19—20. században a kezdő bányász beavatása általában különböző beugratásokat jelentett: nem létező szerszámokért küldték, megoldhatadan feladatok elé állították, felesleges munkát végeztettek vele stb. 190 A beavatás egyik leggyakoribb fajtája volt a bányaszellemmel való ijesztgetés, de riogatták vele a rosszul dolgozó, hencegő, magukat bátornak mondó stb. társaikat is, vagy azokat, akiket csak meg akartak tréfálni 191 (130-134.). Teveli Mihály A bányarém című, „kis diákoknak" szóló regényében egy elbocsátott körmöcbányai bányász bosszúból ijesztgette a bányaszellemmel volt társait. 192
