Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)

Bányászmese - bányászmonda - Mondák11 - 3. Hiedelemmondák - 3.4. Ördög - 3.5. Természetfeletti javakkal és erővel rendelkező emberek - 3.6. Természetfeletti lények - 3.6.2. Bányaszellem

3.6.2. Bányaszellem A magyarországi bányászok körében többféle és több névvel is illetett bányaszellem képzete élt. Megjelenhetett például fekete kutya

us vagy patkány

Ub alakjában, néhol magas termetűnek, óriásnak vélték.

117 Mátraszelén ismerték az esőköpenyben járó és a vízbetörést jelző vi%es embert,

u& Ormosbányán pedig a „fekete és csúnya ábrázatú" hudicsot emlegették.

119 A parajdi bányaanyától azt beszélték, hogy „mindent lát és mindenkit megóv a bajtól",

120 a gömöri marmancsnak csak a neve maradt fenn.

121 Az erdélyi bányavidékek román bányászai körében élt a más, románok által lakott tájakon erdei lényként számon tartott

122 valval vírva bái,

]2ít vurfa boj}

2S vélva bailor*

26 képzete, amely asszony, ősz ember, madár, denevér, ló, kutya stb. alakját ölthette.

127 Erről írta Mailand Oszkár a következőket: „Csodálatos az, hogy annak daczára a német befolyásnak, mely bányászatunk kezdete óta érezhető, mondhatnám uralkodó volt bányahelységeinkben, az oláh [ok] ezen, úgy látszik, már magukkal behozott szellemhez ragaszkodtak s a germán elemekből majdnem semmit sem vettek át mythosi képzeteikbe."

128 Az ércben gazdag területeken meglévő, hosszú szürke szakállú, bányászruhában járó, oameni micuti vagy piping nevű, veszekedős törpék képzete

129 talán német hatásra alakult ki. A bányaszellemek közül bányászaink körében a különféle neveken szereplő, ambivalens, jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt rendelkező bányatörpék voltak a legismertebbek (6-7. ábra). A bányatörpékről az először 1530-ban megjelent Bermannus, az 1549-ben napvilágot látott De animantibus subterraneis liber és az 1556-ban kiadott De re metallica libriXJI című műveiben már Georgius Agricola is értekezett.

130 A bányatörpékről magyarországi adatok a 17. század elejétől ismeretesek. Jean Bapdste Morin francia utazó 1614-ben járt nálunk, majd hazatérve 1619-ben kiadta Nova mundi sublunaris anatómia című könyvét.

131 Ebben körmöcbányai törpe néger démonokról („ethiopum homunculorum forma") olvashatunk, akik tréfálkozni szoktak az emberekkel, de voltak közöttük olyanok is, akik „gyötörték" őket.

132 Athanasius Kircher 1665-ben megjelent Mundus subterraneusában „kérdőíves" gyűjtés (levelezés) alapján közölt Selmecbányái és úrvölgyi adatokat a bajt okozó, de szerencsét is hozó bányatörpékről.

133 A Magyar Simplitissimus szerzője a nyomdából 1683-ban kikerült könyvben azt írta, hogy Selmecbányán ő maga is látott bányatörpét, és a bányászok másutt is említést tettek róluk, akiktől szerencsét és szerencsédenséget egyaránt várhattak.

134 Csiba István az 1714-ben kiadott Dissertatio historico-physica de montibus Hungáriáé címet viselő művében Kircher közlése alapján írt a bányatörpékről,

135 Bél Mátyás pedig Notitiá)ínak 1742-ben napvilágot látott negyedik kötetében Selmecbánya bányatörpéit mutatta be.

136 A bányaszellemeknek a német nyelvterületen különféle elnevezései voltak a múltban, például: Alpmännchen, Berggeist, Bergkickel, Bergkobold, Bergmännchen, Bergme-