Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)

Bányászmese - bányászmonda - Mondák11 - 3. Hiedelemmondák - 3.1. Sors, végzet, előjelek

ról.

88 Feltételezhető, hogy a monda valaha Európa-szerte ismert volt, és német közvetítéssel került hozzánk. Benke István szerint „Nem állapítható meg [.,.] pontosan, hogy melyik bányavidékről terjedt el a történet, de valószínűleg egy-egy tömeges bányaszerencsédenségre visszaemlékezve adaptálták", Telkibányán feltehetően a 15. században történt katasztrófára.

89 3. Hiedelemmondák A bányászok sajátos hiedelemvilágának kialakulása és a közelmúltig való megléte munkakörülményeikkel és életmódjukkal magyarázható. Faller Jenő szerint „A föld mélyén meghúzódó örök egyformaság, melyben nem lehet megkülönböztetni a nappalt az éjszakától, a nagy csönd és hallgatás, a munka veszélyessége, az elemekkel vívott folytonos kemény harc és örökös egymásrautaltság [...] egy különös embert formált ki már évszázadok óta, ki élet- és beszédmódjában, nemkülönben szokásaiban és viseletében mindig elütött embertársaitól. [...] A földalatti munka sajátossága s a sötétség misztikuma mindig magábamélyedővé tették a bányászt, ki az örökös életveszélyben szívesen fordult Istenhez, népesítette be környezetét jó és rossz szellemekkel, kik munkáját hol segítették, hol véle együtt semmisítették"

90 (4. ábra). Hasonlóképpen világított rá a bányászok babonáinak és hiedelmeinek lélektani hátterére Gergely Ernő is: „A kockázattal terhes bányamunka, ennek a normális élettől távol eső, föld alatti színhelye, a természeti erők kiszámíthatadansága, a sötétség, a csöpögő víz, s a sziszegő huzat, a kopogó kövek félelmetes zajai, a titokzatos légkör, amelyben veszélyek leselkednek, az izgalmas és a szokatlannak olyan fluidumát hozzák létre, amelyből sejtelmek, tabuk, babonás képzetek keletkeznek. Ezek a legkülönbözőbb fantáziaképekké sűrűsödhetnek, amelyben a borzongó hangulatok és az aggodalom ölt alakot."

91 3.1. Sors, végzet, előjelek A közeledő szerencsédenségekre és balesetekre különféle előjelekből következtettek. Ilyenek voltak például a különös hangok (a bányaszellem jeladásai)

92 (47.), amelyek néha kutyaugatást??

1

* vagy macskanyávogásrz

3

* hasonlítottak. Hasonlóképpen rossz jel volt, ha sóhajtott a bánya,

95 (48.) vagy ha csákányozáshoz, doboláshoz stb. hasonló hangot,

96 illetve ha csengettyűszót

97 hallottak. Rossz előjelnek számított az is, ha éjfélkor pattogott a szén.

98 Az emberi jelenlét nélkül, váradanul felbukkanó lámpafény, lámpavilág is rosszat jelentett, különösen éjfélkor és nagy ünnepek előtfi

9 (49-53.), de egy árnyék megjelenése is baljós előjel volt.

100 A nyomott levegőből közelgő omlásra következtettek

101 és volt, ahol azt tartották, hogy két baleset után bizonyosan bekövetkezik a harmadik}

02