Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)

Kísérlet a magyarországi bányászmondák rendszerezésére

A nemzetközi konferenciát követően a megfogalmazott szempontok szerint Magyarországon is dolgozni kezdtek a katalógusokon, de a munka itthon is, akárcsak a többi országban nagyon lassan halad. Ennek hátterében nemcsak a műfajok gazdagsága áll, hanem magyarázható a tematikus alcsoportok hiányával, a műfajhatáron elhelyezkedő mondacsoportok hovatartozásának kérdésével is. A tervezett három magyar katalógusból kizárólag a hiedelemmondáé készült el, az is hiányos.

4 A Magyar Történeti Mondaarchívum, amely a készülő magyar történetimonda-katalógus adatbázisa a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetében férhető hozzá. A magyar hiedelemmonda-katalógus áttekintése során is kitűnik, hogy milyen problémát okoz a katalóguskészítésben a műfajhatárok öszszeolvadása, például a történeti és a hiedelemmondák műfaji érintkezése. A nemzetközi műfajelméleti tanulmányok, a rendszerezés kérdését taglaló szakmunkák nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a fenti műfaji hierarchiában hol kapjanak helyet a bányászmondák. Bányászmondák alatt - ahogy általában a magyar és a nemzetközi szakirodalom teszi - a bányászok, illetve bányászközösségek, bányásztelepülések lakóinak körében gyűjtött, szinte kivétel nélkül bányával, bányászattal és bányászokkal kapcsolatos mondákat értünk. A bányásztörténetek műfajukban és tematikájukban nagyon szerteágazóak. Eredetüket tekintve is sokfélék. Akadnak olyanok, amelyek sajátosan csak bányászok körében ismertek, vannak viszont olyanok is, amelyek a paraszti hagyományból adaptálódtak a bányászfolklórba. A tanulmány szerzői a bányászmondák áttekintésekor, rendszerezésekor a fent ismertetett felosztást követték, először téve kísérletet annak feltérképezésére, hogy melyek a magyarországi bányászmondák legfőbb tematikus csoportjai, fajtái, típusai és motívumai. A monda egyik műfaji sajátossága, hogy egy konkrét, megtörtént vagy megtörténtnek hitt esetből tipikus történetet formál. Carl-Wilhelm von Sydow az élménytől a költői szöveggé válásig a következő szakaszokat különítette el a mondával kapcsolatosan: dite — egy esemény élményszerű elmondása, közlése; memorategy rendkívüli eset elmondása még nem kapott költői formát, az elbeszélő egyes szám első személyben beszél, sztereotip szerkezete nincs, az eseménynek valóságos menetét követi, de a történetben tetten érhető egy-egy mondai motívum; fabulát- ez a már kialakult, tipizált, költői szöveggé vált monda.

5 A mondakatalógusok készítésének egyik alapkérdése, hogy csak a mondává érett szövegeket, a fenti terminológia szerint a fabulátokat vagy az élményszerű történe tekét, azaz a memoratokat is figyelembe vegye-e. Memoratok nélkül hiányos képet kapunk egy nép hiedelmeiről és történeti tudatáról. A tanulmányhoz csatolt példatárban van példa mind dite-re, mind memoratra, mind fabulatra. Azok a bányásztörténetek, amelyeket az újabb gyűjtések folyamán jegyeztek le, elsősorban memoratok. A szépen megformált, költői szövegen olykor a gyűjtő keze munkája, stilizálása érződik.