Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Pálfy M.: A Rudabányai hegység geológiai viszonyai és vasérctelepei

(153) A RUDABÁNYAI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI ÉS VASÉRCTELEPEI 17 nikai vonaltól keletre eső területet pikkelyesen feltolódottnak kell felfognunk. A feltolódott werfeni és dolomitrétegek a feltolódási vonal mentén erősen össze vannak gyűrve, míg attól távolodva, a gyűrődések enyhülnek és átmennek lapos redőzésbe. A jelenleg müveit szintek felett régen lefejtett területeken a rétegek gyűrődését rekonstruálni már nem lehet. Az ANDRÁSSY II tölcsérének felső részén egy öreg felőr előadása nyomán teljesen egymásra fektetett redők előfordulását is feltételezhetjük. A jelenlegi feltárásokból annyit lehet megállapítani, hogy a breeciássá összezúzódott dolomitrétegek vagy egyáltalán neVn, vagy csak alig szenvedtek metaszomatozist; hasonlóan a werfeni rétegek agyagos-palás rétegei is csak sárgásra vannak elbontva, míg az agyagos rétegek vagy a dolomitok közé, a dolomitkomplexus alján települt campili mészkőrétegek azok, amelyek vasérccé alakultak át. Kétségtelennek tarthatjuk azt a feltevést, hogy itt a vasérceket hőforrások okozta metaszomatozis hozta létre s ez a metaszomatozis éppen a campili mészköveket támadta meg, míg a dolomitot és az agyagos-palás rétegeket alig. Ennek a körülménynek magyarázatát megtaláljuk a campili mészkövek jó vízvezető képességében, amit ezen a területen is észlelhetünk, de még szembeszökőbben a Balaton mentén, amint arra LÓCZY is több ízben ráutalt munkájában. A vasércek genezisét tehát úgy foghatjuk fel, hogy a pikkelyes törési vonal mentén felszálló hőforrások az összes itteni képződmények között legjobb vízvezetőrétegbe hatoltak be s abból a meszet kiszorítva, azt szideritté alakították át. A jelenlegi bányafeltárásokban a sziderit a legnagyobb részben több-kevesebb mangánt is tartalmazó limonittá s csak kis részben vörösvasérccé van átalakulva; a fúrások azonban kimutatták, hogy néhány méterrel mélyebben az agyagos-palás rétegek között szideritrétegek is fordulnak elő. A felszálló hévforrások a vason kívül réz-, ólom- és bariumvegyliléteket is tartalmaztak. Rézércek, főleg malachit és azurit, főleg a törési vonal közelében rakódtak le s belőlük a felsőbb szinteken termésréz vált ki. A bányászat kezdetben, úgy látszik, a termésrézre irányult, erre mutat a bánya neve is (rude = réz) s a törési vonal mentén erre mélyesztett aknák s belőle kiágazó tárnák nyomai ma is láthatók a ViLMOS-bánya felett nyugat felől emelkedő magaslaton és a bánya nyugati meredek sziklafalán. Minthogy ezek a rézércre hajtott aknák és tárnák a törési vonal mentén sorakoznak, azt kell következtetnünk, hogy a rézércek nagyobb mennyisége ezen vonal mentén képződött. A jelenlegi mélyebb feltárásokban gyéren előforduló malachit és azurit kihasználásáról nem lehet szó. E rézérceknek valamely szabályosabb előfordulását az újabbi fejtésekben — talán azért, mert gyakorlatilag nem használhatók ki — nem figyelték meg. Galenitet az ANDRÁSSY I-ben szintén a bánya nyugati sziklafalán találtam, nem messzire a tárna nyilasától, valamint évekkel előbb nagyobbacska mennyiségben fejtették a ViLMOS-bányának ugyancsak a nyugati széle mentén is, melyből egy jókora kupac ma is a bányaudvaron hever. A barit az egész bányaterületen ezétszórva található ugyan, de főtömege mégis A m. kir. Földtani Intézet Evkönyve. XXVI. köt. 2. fűz. 2