Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Pálfy M.: A Rudabányai hegység geológiai viszonyai és vasérctelepei

10 DR. PÁLFY MÓRIC (146) felső márgacsoportjának s részben még a fődolomitot is helyettesítheti, fáciese azonban már különbözik a bakonyi fáciestől. A képződmény települése, minthogy többirányú vetődési vonal találkozásának közelében van, világosan nem látható. A forráson alul a völgy jobboldalán olyan fehér és barna mészkőpadok és márgás mészkövek ÉNy felé dűlő padjait találjuk, amelyek jól beleilleszkednek a Telekesi völgyből leírt márgacsoportba s úgy látszik, mintha a hegygerincről lehúzódó halobiás mészkövek ennek a fedőjében fordulnának elő, ahova kövületeik alapján bele is illenek. A település ilynemű felfogásának éppen csak az mondana ellen, hogy a völgyben, a forrás mellett, a mészkőrétegek látszólag D felé dűlnek, ami azonban annak tudható be, hogy a völgy mentén itt kisebb vetődési vonal húzódik végig, melynek közelében a rétegek eredeti helyzetükből kibillentek. Ez a vetődési vonal a mészkő főtömegétől elmetszi azt a kis mészkúpot, amit a forrással szemközt, a forrás és a Lászi-malom között találunk. Ennek a kúpnak keleti részén is márgás mészkő és homokkő törmeléke található, majd pedig ugyanolyan barnaszínű mészkő áll helyt, aminőt a völgy jobboldalán levő márgacsoportból is említettem. Azután a domb többi nyugati részét a halobiás mészkő alkotja. Ezek a halobiás mészkövek külső megjelenésükre annyira hasonlítanak â középső triász mészkövekhez, hogy petrográfiai alapon egymástól szétválasztani nem lehet. Mindezekből a legnagyobb valószínűséggel arra következtetek, hogy a szőllősardói völgyben is megvan a ladin emeletbe sorozott márgacsoport — legfennebb elfenve és kivékonyodva — s fölötte a felső triász karni-norikumi mészköve települ. A Szalonnától északra eső területen szintén a dolomitra települt mészkövek ugyanolyan kifejlődésűek, mint a Telekesi és Szőllősardói völgyben előfordulók. Feltűnő azonban, hogy itt — bár helyenkint tekintélyes vastagságban vannak feltárva — fedőjükben a márgás csoportot sehol sem találtam meg, holott például a Szárhegy nyugati és keleti lejtőjén ugyanolyan posidoniás mészkövek fordulnak elő, mint a szőllősardói völgyben. Kétségtelen, hogy a képződmények meggyűrődése következtében egyes tagok kivékonyodhatnak vagy helyenkint teljesen ki is hengerelődhetnek, mégis jelen esetben azt hiszem, hogy itt a márgacsoport fáciese teljesen megváltozott s helyét meszes lerakódások foglalták el. Ebben a felfogásban megerősít az is, hogy az északibb területekről VITÁLIS és BÖCKH H. hasonló márgás képződményt sehonnan . sem említenek, hanem — kövületek hiányában — a dolomit felett következő összes mészköveket mind a felső triászba sorozzák, holott azoknak alsó része valószínűleg ott is a Telekesi völgyből említett középső triász kagylósmésznek felel meg s csak felső része tartozhat a felső triászba. Szalonnáról észak felé a Dunnatetőre fölmenve, a tető déli lejtőjén, a campili rétegek és a dolomit között törési vonalat találunk, aminek jelenlétét abból is következtethetjük, hogy az utána következő dolomit csak keskeny csík alakjában található fel a mészkő alatt. A dolomit felett fehér, néhol rózsás, olykor krinoidás mészkő következik. E krinoi-