Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Koch A.: A Rudabánya-Szent-Andrási hegyvonulat geológiai viszonyai

A RUDOBÁNYA—SZENT-ANDRÁSI HEGYVONULAT GEOL. VISZONYAI. 13? elébb leírt kagylómész, de többnyire fehér calciterekkel át van járva; továbbá már nem táblás, mint az előbbi, hanem jól rétegzett vastag padokban fordul elő, egymagában tetemes sziklatömegeket alkotva. Helyenként a felületre kinyúló rétegpadjai a vasoxydultartalom oxydatiója következtében barnavörös színt váltottak. A vaséreztelepek szomszédságában hasadékossá vagy porhanyóvá válva, több vagy kevesebb vasoxydhydrat is áthatja a mészkövet, sőt a vasérczekkel érintkezésben annyira átváltozik csaknem vasérczczé, hogy az eredeti mészkövet csak a mészpáttól származó erezetről lehet fölismerni. Az Osztramos déli lejtőjének nyújtványán szikla alakban föllépő sajátságos tarka, calcitdús sejtes mészkövet szintén ide sorolom és valószínűnek tartom, hogy a szintén igen mészpáteres osztramosi vaskőnek az eredeti kőzete ez lehet. 4-szer. Felsőtrias mészkő. A hegyvonulatot összetevő triaskorú rétegek sorában a legfelsőbb tagot az előbbinél jóval világosabb, szürkés-, barnás- vagy sárgásfehér színű, tömör, szálkás törésű mészkő alkotja, mely kövületet szintén nem tartalmaz. Ez a mészkő, eltérőleg az előbbitől, kevésbbé világosan rétegzett, erősen hasadozott padokban fordul elő, melyeken legföljebb a rétegcsapás látható tisztán, a dűlés iránya és foka ellenben ritkán tűnik fel jól. Ilyen mészkő hegyvonulatunknak vagy a gerinczén és legmagasabb csúcsain, vagy keleti szegélye mentén annak tövében szétszórva, kisebb-nagyobb részletekben ós rögökben fordul elő. Ennek oka részint a vetődésben, részint a denudatióban keresendő ; mert ez utóbbi hatásnak az összes triasrétegek között leginkább ki volt téve hegyvonulatunk kiemelkedése óta. Az Osztramos hegy meredek sziklafalának és éles gerinczének mészköve teljesen azonos kinézésű. Már ezért is, ele főképen tektonikai okokból, nem osztozom a bécsi geológusok fölfogásában, kik azt egy a triaskori terület közepén váratlanul fölbukkanó carbonkori rögnek tartják. Ha ez a fölfogás állana, akkor a rétegek csapása irányában bizonyára még máshol is volna nyoma annak az erőszakos vetődésnek, melynek következtében a triasrétegek általános takaróján keresztül a felületre tódultak a carbonkorú fekvő rétegek. Az Osztramos déli lejtőjén továbbá olyan elváltozott mészkövet találtam szálban, mely a 3-dik cso-