Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Koch A.: A Rudabánya-Szent-Andrási hegyvonulat geológiai viszonyai

A RUDÓBÁNYA SZENT-ANDRÁSI HEGYVONULAT GEOL. VISZONYAI. 135 kiválástól van, mely még erecskék gyanánt is áthatja a kőzetet. Á kevéshbé mállott darabok alapanyaga még barnásszürke, de még mindig tömör, szarukőnemű ; míg a legmállottabbak már világos galambszürke színűek és felületesen nézve tömör mészkőhöz hasonlítanak, annál inkább, mivel sósavval mindenütt erősen és tartósan pezsegnek. Mikroskop alatt mindezekben az erősen vonalozott calcitszemek és erek nagy bőségben jelennek meg, de sósavval kiétetve őket, a kőzetnek maradéka ugyanazt az összetételt mutatja, mint a leírt üde példányok. A mi ezen óriási conglomeratnak kevés cementjét illeti, mely a mogyorónyi egész köbméter nagyságú quarczporphyr darabokat és tömzsöket összeköti, az ealcit, chlorit, talk és qnarcz finomszemü keverékének látszik ; de a magammal hozott csekély mennyiséget behatóbb vizsgálatnak nem vethettem alá. Mindenesetre tehát itten egy kis quarezporphyr-kitörés maradványaival van dolgunk, mely kitörés a werfeni palák leülepedése alatt, tehát a trias időszaknak elején ment végbe és a mely talán ismételten vulkáni bombák kivetésével járt, míg végre tömeges porphyrláva felnyomulással befejeződött. A szóbanforgó sötétszürke agyagpala, a közibe települt sötétszinű mészkővel együtt, a bécsi geológiai intézet részletes geológiai térképén, nézetem szerint tévesen, liaspalának van jelezve. Ilyen korú azonban azért nem lehet, mert mindenütt, a hol hegyvonulatunkon belül megjelen, nem a triaskoru mészkövek tetejében, hanem azoknak fekvőjében fordul elő, vagyis azoknak alája dűl. így van ez a Telekes oldalnál is, hol rétegei kb. 60° alatt világosan DKK felé, tehát a szalonnai melegforrás felett emelkedő triasmészkő szirtjei alá dűlnek. A hegyvonulat keleti szegélyének a tövében két ponton jelenik meg egy-egy kis részlete. Az egyik Szalonna mellett északra a völgynek talpán van ; a másik Martonyitól északra, a Kis- es Nagy-Bednek völgyek közti hegyoldalban, hol a vasérezre foganatosított kutatásnál jöttek rá mindjárt a felület alatt. Világos ezekből az előfordulásokból is, hogy a hegyvonulat összes triaskoru üledékeinek alsó szintjében fordul elő. Megtaláltam azonban a hegyvonulat tengelyében két, még pedig elég magasan fekvő pontján is. Az egyik a martonyi Kolostorrom völgyének a talpa,